| 1. | Ne nyugtalankodjék a szívetek; higgyetek az Istenben, és higgyetek énbennem. |
| 2. | Az én Atyám házában sok szállás van; ha pedig nem volna, megmondanám nektek; mert megyek nektek helyet készíteni. |
| 3. | És ha elmegyek és elkészítem nektek a helyet, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. |
| 4. | És ahova én megyek, tudjátok az utat. |
| 5. | Azt mondta neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; hogy tudjuk az utat? |
| 6. | Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem jöhet az Atyához, hanem csak énáltalam. |
| 7. | Ha engem megismertetek volna, Atyámat is megismertétek volna; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. |
| 8. | Azt mondta neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk. |
| 9. | Azt mondta neki Jézus: Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; hogy mondod hát te: Mutasd meg nekünk az Atyát? |
| 10. | Nem hiszed, hogy én az Atyában, és az Atya énbennem van? A beszédeket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; az Atya pedig, aki bennem lakik, maga cselekszi a cselekedeteket: |
| 11. | higgyetek nekem, hogy én az Atyában és az Atya én bennem van; ha másképp nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem. |
| 12. | Bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, amely cselekedeteket én cselekszem, az is cselekedni fogja, és azoknál nagyobbakat fog cselekedni; mert én az én Atyámhoz megyek, |
| 13. | és bármit kértek az én nevemben, azt megcselekszem; hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. |
| 14. | Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem. |
| 15. | Ha szerettek engem, parancsolataimat megtartsátok. |
| 16. | És én kérem az Atyát, és más szószólót ad nektek, hogy veletek maradjon örökre, |
| 17. | az igazság Szellemét, akit a világ nem vehet, mert nem látja őt, meg sem ismeri őt; de ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. |
| 18. | Nem hagylak benneteket árván; eljövök hozzátok. |
| 19. | Még egy kicsi, és a világ már nem lát engem, de ti láttok engem; mert én élek és ti élni fogtok. |
| 20. | Azon a napon megtudjátok ti, hogy én Atyámban vagyok, és ti bennem, és én bennetek. |
| 21. | Aki tudja az én parancsolataimat és megtartja azokat, az az, aki engem szeret; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretem azt, és kijelentem neki magamat. |
| 22. | Azt mondta neki Júdás, nem az Iskariót: Uram, hogy esik, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? |
| 23. | Felelt Jézus, és azt mondta neki: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja, és az én Atyám szeretni fogja azt, és őhozzá megyünk és nála készítünk lakást. |
| 24. | Aki nem szeret engem, az én beszédeimet nem tartja meg; és az a beszéd, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött, az Atyáé. |
| 25. | Ezeket beszéltem nektek veletek laktomban; |
| 26. | a szószóló pedig a Szent Szellem, akit küldeni fog az Atya az én nevemben, az titeket megtanít mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. |
| 27. | Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, mint a világ adja; ne nyugtalankodjék a szívetek és ne féljen. |
| 28. | Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához; mert az Atya nagyobb énnálam. |
| 29. | És most megmondtam nektek, mielőtt meglenne; hogy mikor meglesz, higgyetek. |
| 30. | Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e világ fejedelme. És hozzám nincs köze, |
| 31. | hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és mint az Atya parancsolta nekem, úgy cselekszem; keljetek fel, menjünk el innét! |