| 1. | Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. |
| 2. | A gyülekezetekből kirekesztenek benneteket; sőt jön idő, hogy mindenki, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy szolgálatot teljesít az Istennek. |
| 3. | És ezeket azért fogják cselekedni, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. |
| 4. | Azért beszéltem pedig ezeket nektek, hogy mikor eljön az óra, jussanak eszetekbe, hogy én megmondtam nektek; eleitől fogva pedig azért nem mondtam nektek ezeket, mert veletek voltam. |
| 5. | Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött, és senki sem kérdez meg közületek: Hová mégy? |
| 6. | Hanem mivel ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte szíveteket. |
| 7. | De én az igazságot mondom nektek, jobb nektek, hogy én elmenjek. Mert ha el nem megyek, a Szószóló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok. |
| 8. | És mikor az eljön, ráolvas a világra bűnt, igazságot és ítéletet. |
| 9. | Bűnt, mert nem hisznek énbennem; |
| 10. | igazságot, merthogy én az Atyához megyek, és már nem láttok engem; |
| 11. | ítéletet, mert e világ fejedelme megítéltetett. |
| 12. | Még sok mondanivalóm van nektek, de most el nem hordozhatjátok. |
| 13. | De ha eljön az, az igazság Szelleme, elvezérel titeket a teljes igazságra; mert nem magától szól, hanem amiket hall, azokat szólja, és az eljövendőket hirdeti nektek. |
| 14. | Az engem dicsőíteni fog, mert az enyémből veszi és hirdeti nektek. |
| 15. | Minden, amije az Atyának van, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből veszi és hirdeti nektek. |
| 16. | Még egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem. |
| 17. | Azt mondták erre némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem; és: Mert én elmegyek az Atyához? |
| 18. | Azt mondták tehát: Ez micsoda, amit mond, a „kicsi? Nem tudjuk, mit beszél. |
| 19. | Észrevette pedig Jézus, hogy meg akarnák őt kérdezni, és azt mondta nekik: Arról tudakozódtok egymás közt, hogy azt mondtam: egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem? |
| 20. | Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírni és jajgatni fogtok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodni fogtok, de szomorúságotok örömre fordul. |
| 21. | Az asszonynak, mikor szül, szomorúsága van, mert eljött az ő órája; de mikor megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a nyomorúságra örömében, hogy ember született a világra. |
| 22. | Nektek is tehát most szomorúságtok van; de ismét meglátlak benneteket, és örülni fog szívetek, és örömeteket senki el nem veszi tőletek. |
| 23. | És azon napon engem nem kérdeztek meg semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. |
| 24. | Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen. |
| 25. | Ezeket hasonlatokban mondtam nektek; de eljön az idő, mikor már nem hasonlatokban beszélek nektek, hanem nyíltan szólok hozzátok az én Atyámról. |
| 26. | Azon a napon az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát érettetek: |
| 27. | mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. |
| 28. | Kijöttem az Atyától és eljöttem a világra; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. |
| 29. | Azt mondták neki tanítványai: Íme most nyíltan beszélsz, és semmi hasonlatot nem mondasz. |
| 30. | Most tudjuk, hogy tudsz mindent, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél ki. |
| 31. | Felelt nekik Jézus: Most hiszitek? |
| 32. | Íme eljön az óra, és már eljött, hogy szétszóródjatok, ki-ki a sajátjába, és engem egyedül hagyjatok. És nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. |
| 33. | Ezeket beszéltem nektek, hogy én bennem békességetek legyen. A világban nyomorúságotok van; de bízzatok, én legyőztem a világot. |