| 1. | Erre akkor fogta Pilátus Jézust, és megostoroztatta. |
| 2. | És a katonák tövisből koronát fonván, fejére tették, és bíbor köpenyt adtak reá. |
| 3. | És azt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya!; és arcul csapdosták őt. |
| 4. | Erre ismét kiment Pilátus, és azt mondta nekik: Íme kihoztam őt nektek, hogy megtudjátok, hogy benne semmi bűnt nem találok. |
| 5. | Erre kiment Jézus, a töviskoronát viselve, és a bíbor köpenyt. És azt mondta nekik: Ímhol az ember! |
| 6. | Erre, mikor meglátták őt a főpapok és a szolgák, felkiáltottak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: Vegyétek őt ti, és feszítsétek meg; mert én nem találok benne bűnt. |
| 7. | Feleltek neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert magát Isten Fiává tette. |
| 8. | Mikor Pilátus ezt a beszédet hallotta, még inkább félt, |
| 9. | és ismét bement a helytartóságra, és azt mondta Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem adott neki feleletet. |
| 10. | Erre azt mondta neki Pilátus: Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy teljhatalmam van téged megfeszíteni, és teljhatalmam van téged elbocsátani? |
| 11. | Felelt Jézus: Semmiféle teljhatalmad nem volna felettem, ha felülről nem adatott volna neked; ezért aki engem a kezedbe adott, annak nagyobb bűne van. |
| 12. | Ennek folytán igyekezett őt Pilátus szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltottak, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy barátja a császárnak; mindenki, aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak. |
| 13. | Pilátus pedig, amint azt a beszédet hallotta, kihozatta Jézust, és felült a törvénytevő székbe, azon a helyen, melyet Kőpadolatnak, héberül pedig Gabbathának hívnak. |
| 14. | Húsvét péntekje volt pedig, és mintegy hat óra. És azt mondta a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! |
| 15. | Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Azt mondta nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Feleltek a főpapok: Nincs királyunk, csak császárunk! |
| 16. | Erre aztán kezükbe adta őt nekik, hogy megfeszíttessék. Átvették tehát Jézust és elvitték; |
| 17. | és keresztjét vive kiment az úgynevezett Koponya helyre, melyet héberül Golgothának hívnak; |
| 18. | hol megfeszítették őt, és vele más kettőt, innen és amonnan, középen pedig Jézust. |
| 19. | De feliratot is írt Pilátus, és a kereszt fölé tétette; írva volt pedig: A názáreti Jézus, a zsidók királya. |
| 20. | Ezt a feliratot pedig sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust; és héberül, hellénül és latinul volt írva. |
| 21. | Azt mondták erre Pilátusnak a zsidók főpapjai: Ne írd, hogy a zsidók királya; hanem hogy ő mondta: A zsidók királya vagyok. |
| 22. | Felelt Pilátus: Amit megírtam, megírtam. |
| 23. | A katonák most már, mikor megfeszítették Jézust, vették ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy részt, és a köntöst. A köntös pedig varrás nélkül való volt, fölülről végig egybeszőtt. |
| 24. | Azt mondták tehát egymásnak: Ne hasogassuk ezt el, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen; hogy beteljesedjék az Írás, mely ezt mondja: Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák tehát ezeket megcselekedték. |
| 25. | A Jézus keresztje mellett állottak pedig az ő anyja, és anyja nővére, Mária, a Kleofás felesége, és Mária Magdolna. |
| 26. | Jézus tehát, látván anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, ott állani, azt mondta anyjának: Asszony, ímhol a te fiad. |
| 27. | Azután azt mondta a tanítványnak: Ímhol a te anyád. És attól az órától fogva magához fogadta őt a tanítvány. |
| 28. | Ezután, tudván Jézus, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, azt mondta: Szomjúhozom. |
| 29. | Volt pedig ott egy edény ecettel teli; azok tehát egy szivacsot megtöltvén ecettel és izsópszárra tévén, szájához nyújtották neki. |
| 30. | Mikor pedig elvette az ecetet Jézus, azt mondta: Elvégeztetett; és lehajtván fejét, kibocsátotta szellemét. |
| 31. | A zsidók pedig, hogy ne maradjanak a kereszten a testek szombaton, mivel péntek volt (mert az a szombat nagy nap volt), kérték Pilátust, hogy lábszáraikat törjék meg és vegyék le őket. |
| 32. | Jöttek tehát a katonák, és az elsőnek megtörték lábszárait, a másikét is, akivel együtt feszíttetett meg; |
| 33. | de mikor Jézushoz értek, amint látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg lábszárait; |
| 34. | hanem az egyik katona lándzsával megdöfte oldalát, és tüstént vér és víz jött ki. |
| 35. | És aki látta, az tett bizonyságot, és igazi az ő bizonyságtétele, és az tudja, hogy igazat mond, hogy ti higgyetek. |
| 36. | Mert ezek azért lettek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontja meg ne töressék. |
| 37. | És ismét más Írás azt mondja: Meglátják, akit átszegeztek. |
| 38. | Ezek után pedig kérte Pilátust az arimathiai József (aki tanítványa volt Jézusnak, de titkon a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse Jézus testét; és megengedte Pilátus. Elment tehát és levette Jézus testét. |
| 39. | De eljött Nikodémus is (az, aki először éjszaka ment Jézushoz), hozván egy mirha és áloé keveréket, mintegy száz fontot. |
| 40. | Erre vették a Jézus testét, és lepedőkbe kötözték azt a fűszerszámokkal, mint szokásuk a zsidóknak temetni. |
| 41. | Volt pedig azon a helyen, ahol megfeszíttetett, egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki nem helyeztetett. |
| 42. | Tehát a zsidók péntekje miatt, mert az a sír közel volt, ott helyezték el Jézust. |