1. | Volt pedig egy ember a farizeusok között, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. |
2. | Ez elment Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítómesterül; mert senki sem tehet ilyen jeleket, amilyeneket te teszel, csak ha Isten van vele. |
3. | Felelt Jézus és azt mondta neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újjá nem születik, nem láthatja az Isten országát. |
4. | Azt mondta neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember vén létére? Talán bemehet anyja méhébe másodszor, és megszülethetik? |
5. | Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. |
6. | Ami a testtől született, az test; és ami a Szellemtől született, az szellem. |
7. | Ne csodáld, hogy azt mondtam neked, újjá kell születnetek. |
8. | A szél, ahová akar, fú, és zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy; így van mindenki, aki a Szellemtől született. |
9. | Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Hogy lehet ez? |
10. | Felelt Jézus és azt mondta neki: Te Izráel mestere vagy, és ezt nem érted? |
11. | Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, azt bizonyítjuk; és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. |
12. | Ha a földieket mondtam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha a mennyeieket mondom nektek? |
13. | És senki sem ment fel a mennybe, csak aki a mennyből szállt alá, az Embernek Fia, ki a mennybe való. |
14. | És mint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fel kell emeltetni az Ember Fiának, |
15. | hogy mindenkinek, aki hisz őbenne, örök élete legyen. |
16. | Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. |
17. | Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. |
18. | Aki hiszen őbenne, el nem ítéltetik; aki pedig nem hisz, már el van ítélve, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. |
19. | Az pedig az ítélet, hogy a világosság eljött a világra, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak. |
20. | Mert mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy cselekedetei fel ne fedessenek; |
21. | aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy tettei nyilvánvalókká legyenek, hogy Istenben vannak téve. |
22. | Ezek után elment Jézus és tanítványai Júdea földére; és ott időzött velük, és keresztelt. |
23. | De János is keresztelt Énonban, Sálimhoz közel; mert ott sok víz volt, és odamentek és megkeresztelkedtek. |
24. | Mert János még nem volt börtönbe vetve. |
25. | Vita támadt most már János tanítványai részéről egy zsidóval a tisztulási szokás felett; |
26. | és elmentek Jánoshoz, és azt mondták neki: Mester, aki nálad volt a Jordánon túl, aki mellett te bizonyságot tettél, íme az keresztel, és mindenki őhozzá megy. [28] |
27. | Felelt János és azt mondta: Nem vehet az ember semmit, ha nem a mennyből adatott neki. |
28. | Ti magatok tesztek bizonyságot mellette, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem hogy őelőtte küldettem. |
29. | Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig aki áll, és mikor őt meghallja, örülve örvendez a vőlegény szaván. Ez az én örömem tehát betelt. |
30. | Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. |
31. | Aki felülről jött, mindeneknek fölötte van. Aki a földről való, az földi, és földieket beszél; aki a mennyből jött, mindeneknek fölötte van. |
32. | És amit látott és hallott, arról tesz bizonyságot; és bizonyságtételét senki sem fogadja el. |
33. | Aki elfogadta bizonyságtételét, megpecsételte, hogy az Isten igaz. |
34. | Mert akit az Isten küldött, az az Isten beszédeit szólja; mert nem mértékkel adja az Isten a Szellemet. |
35. | Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. |
36. | Aki hisz a Fiúban, annak van örök élete; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. |