| 17. |
Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. |
| 18. |
Emiatt most már még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, hogy nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját atyjának mondta, egyenlővé tévén magát az Istennel. [33] |
| 19. |
Felelt erre Jézus és azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem cselekedhetik a Fiú magától semmit, csak ha lát az Atyától valamit cselekedni; mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlóképpen a Fiú is cselekszi. |
| 20. |
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is fog neki mutatni, hogy ti csodálkozzatok. |
| 21. |
Mert miképpen az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít. |
| 22. |
Mert nem is az Atya ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta, |
| 23. |
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki küldte őt. |
| 24. |
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van; és ítéletre nem megy, hanem átment a halálból az életre. |
| 25. |
Bizony, bizony mondom nektek, hogy jön idő, és az most van, mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élni fognak. |
| 26. |
Mert miképpen az Atyának önmagában van élete, úgy adta a Fiúnak is, hogy önmagában legyen élete. |
| 27. |
És teljhatalmat adott neki ítélettételre is, mert Ember Fia. |
| 28. |
Ne csodáljátok ezt, mert eljön az óra, melyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, |
| 29. |
és kijönnek, akik a jót tették, az élet feltámadására, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítélet feltámadására. |
| 30. |
Nem cselekedhetem én magamtól semmit; amint hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki engem küldött. |
| 31. |
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. |
| 32. |
Más az, aki rólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz az a bizonyság, amit rólam tesz. |
| 33. |
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazság mellett; |
| 34. |
de én nem embertől veszem a bizonyságot, ezeket csak azért mondom, hogy ti megtartassatok. |
| 35. |
Ő volt a szövétnek, mely égett és világított; ti pedig egy ideig szívesen örvendeztetek világosságában. |
| 36. |
De nekem megvan a bizonyságom, mely nagyobb Jánosénál; mert azok a cselekedetek, melyeket az Atya adott nekem, hogy elvégezzem, azok a cselekedetek, melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot énrólam, hogy az Atya küldött engem. |
| 37. |
És aki engem elküldött, az Atya maga tett rólam bizonyságot: sem szavát nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok. |
| 38. |
És igéje nálatok nem bennetek lakozó; mert akit ő küldött, annak ti nem hisztek. |
| 39. |
Kutatjátok az Írásokat, mert ti gyanítjátok, hogy azokban van örök életetek, és azok tényleg rólam tesznek bizonyságot: |
| 40. |
és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. |
| 41. |
Dicsőséget emberektől nem veszek; |
| 42. |
hanem megismertelek titeket, hogy az istenszeretet nincs meg bennetek. |
| 43. |
Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok be engem; ha más jön a saját nevében, azt befogadjátok. |
| 44. |
Hogy hihetnétek ti, kik dicsőséget egymástól vesztek, és az egy Istentől való dicsőséget nem keresitek? |
| 45. |
Ne gondoljátok, hogy én vádolni foglak titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket, Mózes, akiben reménykedtek. |
| 46. |
Mert, ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem; mert énfelőlem írt ő. |
| 47. |
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogy fogtok hinni az én beszédemnek? |