A házasságtörő nő

1. Jézus pedig elment az Olajfák hegyére;
2. és korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép odament hozzá; és leülvén tanította őket.
3. Az írástudók és a farizeusok pedig vittek hozzá egy házasságtörésen kapott asszonyt, kit a középre állítván, azt
4. mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten kapták, mikor házasságtörést követett el.
5. A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyenek köveztessenek meg; te erre mit mondasz?
6. Ezt pedig kísértésképpen mondták, hogy legyen nekik mivel vádolni őt. De Jézus lehajolván, ujjával írt a földre.
7. Amint azonban kitartottak kérdésük mellett, felegyenesedett és azt mondta nekik: Aki bűntelen közöttetek, az vesse rá elsőnek a követ.
8. És ismét lehajolván, ujjával írt a földre.
9. Azok pedig, amint ezt hallották, kimentek egymás után, a véneken kezdve, és egyedül hagyták Jézust meg az asszonyt a középen állva.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki sem ítélt el téged?
11. Az pedig azt mondta: Senki, Uram. Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el téged; eredj el, és többé ne vétkezzél.

Jézus a világ világossága

12. Erre ismét beszélt nekik Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem az övé lesz az élet világossága.
13. Azt mondták neki erre a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14. Felelt Jézus és azt mondta nekik: Ha én magamról teszek is bizonyságot, igaz a bizonyságtételem; mert tudom, honnét jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnét jövök és hová megyek.
15. Ti a test szerint ítéltek; én nem ítélek senkit.
16. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert nem vagyok egyedül, hanem én és az én küldőm, az Atya.
17. A ti törvényetekben is meg van írva pedig, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18. Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az én küldőm, az Atya.
19. Azt mondták erre neki: Hol van a te atyád? Felelt Jézus: Sem engem nem ismertek, sem Atyámat; ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
20. Ezeket az igéket mondta Jézus a kincstartó helyen, mikor tanított a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az órája.

Beszéd a zsidók hitetlensége ellen

21. Erre ismét azt mondta nekik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és meghaltok bűneitekben; ahova én megyek, ti nem jöhettek.
22. Azt mondták erre a zsidók: Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti nem jöhettek?
23. És azt mondta nekik: Ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
24. Erre mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
25. Azt mondták erre neki: Te ki vagy? És azt mondta nekik Jézus: Kezdettől az, amit beszélek is nektek.
26. Sok beszélni- és ítélnivalóm van felőletek; de az én küldőm igaz, és én amiket attól hallottam, azokat mondom a világnak.
27. Nem értették meg, hogy az Atyát mondta nekik.
28. Azt mondta tehát nekik Jézus: Mikor felemeltétek az Embernek Fiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok; és magamtól semmit nem cselekszem, hanem amint tanított engem az én Atyám, úgy beszélem ezeket.
29. És aki engem küldött, velem van; nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.
30. Mikor ezeket beszélte, sokan hittek benne.
31. Azt mondta erre Jézus a benne hívőkké lett zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én igémben, valóban tanítványaim vagytok;
32. és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz benneteket.
33. Feleltek neki: Ábrahám magva vagyunk, és senkinek szolgái nem voltunk soha; hogy mondod te, hogy: Szabadokká lesztek?
34. Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindenki, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek.
35. A szolga pedig nem marad a házban örökre; a fiú marad örökre.
36. Ha tehát a Fiú szabadokká tesz benneteket, akkor lesztek valóban szabadok.
37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagyok; de meg akartok engem ölni, mert az én igém nem fér hozzátok.
38. Én, amit az én Atyámtól láttam, beszélem; és ti erre amit a ti atyátoktól hallottatok, cselekszitek.
39. Feleltek és azt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Azt mondta nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit cselekednétek.
40. Most pedig meg akartok engem ölni, oly embert, ki az igazságot beszéltem nektek, melyet az Istentől hallottam; Ábrahám ezt nem cselekedte.
41. Ti a ti atyátok cselekedeteit cselekszitek. Azt mondták erre neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten.
42. Azt mondta erre nekik Jézus: Ha az Isten volna atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; hiszen nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43. Miért nem ismeritek az én beszédemet; hogy nem tudjátok hallgatni az én szavamat?
44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem áll az igazságban; mert nincsen őbenne igazság. Mikor a hazugságot szólja, a sajátjából szól; mert hazug ő, és atyja a hazugnak.
45. Mivel pedig én az igazságot mondom, nekem nem hisztek.
46. Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot mondok, ti miért nem hisztek nekem?
47. Aki az Istentől van, az Isten beszédeit hallgatja; azért nem hallgatjátok ti, mert nem az Istentől vagytok.
48. Feleltek erre a zsidók, és azt mondták neki: Nem jól mondjuk-e mi, hogy te samaritánus vagy, és ördögöd van?
49. Felelt Jézus: Nekem ördögöm nincs, hanem tisztelem az én Atyámat, és ti nem tiszteltek engem.
50. De én nem keresem az én dicsőségemet; van, aki keresi és megítéli.
51. Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki az én beszédemet megtartja, nem lát halált soha örökké.
52. Azt mondták erre neki a zsidók: Most tudjuk már, hogy ördögöd van; Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízlel halált soha.
53. Talán te nagyobb vagy a mi Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak; kivé teszed te magadat?
54. Felelt Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.
55. És nem ismeritek őt, én pedig ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hasonló leszek hozzátok, hazug; de ismerem őt, és beszédét megtartom.
56. Ábrahám atyátok ujjongott, hogy meglátja az én napomat; és látta és örvendezett.
57. Azt mondták erre a zsidók neki: Ötven esztendős még nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58. Azt mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59. Köveket ragadtak erre, hogy reá hajigálják; de Jézus elrejtőzött és kiment a templomból.