| 1. | Lelkemből meguntam életemet, nekieresztem hát panaszkodásomat; beszélek lelkem keserűségében. |
| 2. | Azt mondom Istennek: Ne ítélj el engem; add tudnom, miért perelsz velem? |
| 3. | Hát jó neked, hogy elnyomd, hogy megvesd kezeid munkáját; hogy istentelenek tanácsára ragyogtál fel? |
| 4. | Hát testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, mint a halandó lát; |
| 5. | hát olyanok a te napjaid, mint a halandó napjai, és esztendeid, mint az ember napjai: |
| 6. | hogy bűnösséget keresel nálam, és vétkességet kutatsz nálam; |
| 7. | mikor tudod, hogy nem vagyok elítélendő, de nincs, ki kezedből kimentsen? |
| 8. | Kezeid alakítottak ki és alkottak meg engem; mindenestől együtt, és te semmisítesz meg engem. |
| 9. | (Emlékezzél csak, hogy mint agyagot alkottál meg engem; és ismét porrá teszel engem? |
| 10. | Nemde, mint tejet öntöttél ki engem; és mint oltott tejet megalvasztottál engem; |
| 11. | bőrbe és húsba öltöztettél engem; és csontokkal és inakkal összeszőttél engem.) |
| 12. | Életet és szeretetet alkottál meg velem, és látogatásod őrizte meg lelkemet; |
| 13. | de ezeket takargattad szívedben, tudom, hogy ez megvolt nálad: |
| 14. | ha vétkezem, hát vigyázol rám, és bűnösségem alól fel nem mentesz engem. |
| 15. | Ha bűnös vagyok, jaj nekem, és ha igaz vagyok, nem emelhetem fel fejemet; gyalázattal jóllakottan, nyomortól ittasan. |
| 16. | Mert ha felemelném, mint oroszlán vadásznál rám; és ismét megmutatnád csodáidat rajtam. |
| 17. | Megújítanád bizonyságtételidet ellenem, megsokasítanád velem való bosszúságodat; váltott sereg lenne mellettem. |
| 18. | Miért is hoztál ki engem az anyaméhből? Múltam volna ki, és szem ne látott volna engem! |
| 19. | Volnék, mintha meg nem lettem volna; az anyaméhből a sírba vitettem volna. |
| 20. | Hiszen kevés napom van, hát szűnjél meg; és tedd le rólam, hogy felviduljak egy kissé |
| 21. | mielőtt elmegyek, ahonnét nem térek vissza; a sötétség és halálárnyék országába. |
| 22. | A homály országába, mely olyan, mint a halálárnyék sötétsége, és nincs váltakozás, mikor világosság támad, olyan, mint mikor sötét van. |