| 1. | Erre a naamái Cófár felelt, és azt mondta: |
| 2. | A szavak e tömegére ne legyen-e felelet; és e szájembernek igaza legyen-e? |
| 3. | Ha fecsegéseidet elhallgatja az ember, kinevetsz, hogy nincs ki megszégyenítsen; |
| 4. | és azt mondod: Tiszta az én tanom; és szeplőtelen vagyok szemeidben. |
| 5. | Valójában pedig bárcsak Isten beszélne, és megnyitná hozzád ajkait: |
| 6. | Ő megjelentené neked a bölcsesség titkait, mert kétszeresek a megértés tekintetében, és megtudnád, hogy elfelejteti veled Isten büntetésedet. |
| 7. | Isten kikutatását eléred-e; és a Mindenható tökéletességéhez elérsz-e? |
| 8. | Égi magasságok, - mit csinálsz? Mélyebb a másvilágnál, - mit tudsz? |
| 9. | Hosszabb a földnél hossza, és szélesebb a tengernél. |
| 10. | Ha elsuhan és bezár, és törvénybe hív, ki téríti őt vissza? |
| 11. | Mert ő ismeri a semmi embereket; látja a veszedelmet, hát nem figyel? |
| 12. | Itt Úres ember is eszessé lehet; vadszamár-csikó is emberré születhetik. |
| 13. | Ha te elkészíted szívedet, és kiterjeszted hozzá kezeidet; |
| 14. | ha bűn van kezeden, távolítsd el azt, és ne lakozzék sátorodban álnokság; |
| 15. | bizony akkor felemelheted orcádat gáncs nélkül; és szilárdan állsz, nem kell félned. |
| 16. | Bizony elfelejted te a viszontagságot; mint átfutó vízre emlékezel: |
| 17. | és délnél fényesebben kel fel életpályád; mikor alkonyul, olyan lesz, mint a reggel. |
| 18. | És bízol, mert van reménység; és biztonságban vetsz ágyat és fekszel le. |
| 19. | És ha fekszel, nem lesz, ki felriasszon; de sokan hízelegnek neked. |
| 20. | Az istentelenek szemei pedig elepednek, és a menekülés elvész előlük; reményük a lélek-kilehelés lesz. |