| 1. | Akkor a témáni Elifáz felelt, és azt mondta: |
| 2. | Vajon a bölcsnek széltudományt kell-e hangoztatni; és keleti széllel megtölteni hasát: |
| 3. | haszontalan beszéddel vitatkozván; és oly szavakkal, melyekkel nem segít? |
| 4. | De te a vallást is megtöröd; és kisebbíted az áhítatot Isten iránt. |
| 5. | Mert bűnösséged tanítja szádat; és a ravaszok nyelvét választottad. |
| 6. | Szád ítél el téged, és nem én; és ajkaid nyilatkoznak ellened. |
| 7. | Talán te vagy az elsőszülött ember, kit a halmoknál előbb hoztak világra? |
| 8. | Talán Isten tanácsában hallgatózol, úgy ragadsz bölcsességet magadhoz? |
| 9. | Mit tudsz, amit mi nem tudunk; értesz, ami nálunk nincs meg? |
| 10. | Ősz is, vén is van közöttünk, időre nagyobb atyádnál: |
| 11. | talán neked nem volt elég az isteni vigasztalás, és a veled való szelíd beszéd? |
| 12. | Mi ragadta el szívedet, és mit nézegetnek szemeid: |
| 13. | hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat hozol ki szádból? |
| 14. | Mi a halandó, hogy tiszta lehetne; és hogy igaz lehetne asszony szülte létére? |
| 15. | Hiszen szentjeiben nem bízik; és az egek nem tiszták a szemeiben: |
| 16. | hát még az az undok és romlott; az ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet? |
| 17. | Hirdetem neked, hallgass rám; mert amit láttam, azt beszélem el; |
| 18. | amit a bölcsek kijelentettek, és nem titkoltak el atyáik óta; |
| 19. | akik egymaguk voltak az ország birtokában, nem hatolt be közéjük idegen: |
| 20. | az istentelen egész életében kínlódik, már ahány év a zsarnoknak el van téve; |
| 21. | félelmetes hang van füleiben, a békében pusztító tör reá. |
| 22. | Nem hiszi, hogy visszatér a sötétből: kard számára van ő kiszemelve. |
| 23. | Ide-oda futkos kenyér után: Hol van? Tudja, hogy készen áll, mellette a sötétség napja. |
| 24. | Szükség és szorultság ijegeti őt; legyőzi őt, mint egy rohamra kész király. |
| 25. | Mert Istenre nyújtotta ki kezét; és a Mindenható ellen mutogatja erejét. |
| 26. | Nyakkal rohan neki; pajzsainak sűrű védfalával. |
| 27. | Mert elborította orcáit kövérségével; és hájat tett vékonyára. |
| 28. | És eltörlendő városokban telepedett le, házakban, melyekben nem lett volna szabad lakni; melyek kőrakásoknak voltak rendeltetve. |
| 29. | Nem gazdagszik meg és nem áll meg vagyona; és nem fejti ki az országban teljességét. |
| 30. | Nem térhet ki a sötétség elől, hajtását láng szárítja el; míg eltávozik az ő szájának leheletétől. |
| 31. | Bár ne bízott volna hiábavalóságban, magát megcsalva; mert hiábavalóság lesz a fizetése. |
| 32. | Betelik időnap előtt; mikor még levele nem zöld: |
| 33. | elrúgja, mint a szőlőtő, egresét; és elhányja, mint az olajfa, virágját. |
| 34. | Mert a képmutató gyülekezet meddő; és tűz eszi meg az ajándék sátorokat. |
| 35. | Viszontagságot fogannak és álnokságot szülnek; és belsejük csalárdságot készít elő. |