| 1. | És Jób ismét felvette példázatát, és azt mondta: |
| 2. | El az Isten, aki elfordította ítéletemet; és a Mindenható, aki megkeserítette lelkemet: |
| 3. | hogy mindaddig, míg lélegzetem b e n nem van; és Isten lehelete orromban: |
| 4. | nem szólnak ajakaim álnokságot; és nyelvem nem susog csalárdságot. |
| 5. | Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek; halálomig nem vetem le magamról jámborságomat: |
| 6. | igazságomhoz ragaszkodom és nem tágítok; egyet sem korhol szívem napjaim közül: |
| 7. | ellenségem lesz olyan, mint az istentelen; és aki rám támad, mint a gonosztevő. |
| 8. | Hát a képmutatónak mi a reménye, ha elvágja; ha elveszi Isten a lelkét? |
| 9. | Meghallgatja-e Isten a kiáltását; mikor elérkezik rá a nyomorúság? |
| 10. | Talán gyönyörködik a Mindenhatóban; hívja Istent minden időben? |
| 11. | Megtanítlak benneteket Isten kezére; ami a Mindenhatónál van, nem titkolom el. |
| 12. | Hiszen mindnyájan magatok láttátok; miért hivalkodtok hát hiába? |
| 13. | Ez az istentelen ember osztályrésze Istennél; és a zsarnokok öröksége, melyet a Mindenhatótól kapnak. |
| 14. | Ha fiai sokan lesznek, a kardnak lesznek; és sarjadékai nem laknak jól kenyérrel: |
| 15. | akik még maradnak tőle, azokat a halál temeti el; és özvegyei meg nem siratják. |
| 16. | Ha annyi ezüstöt halmoz fel, mint a por; és annyi ruhát készít, mint az agyag: |
| 17. | ő elkészíti, és az igaz ember veszi magára; és az ezüstön az ártatlan osztozik. |
| 18. | Úgy építette házát, mint a Göncöl; mégis olyan, mint a kunyhó, melyet a csősz csinált. |
| 19. | Gazdagon fekszik le, de nem takaríttatik el; szemeit kinyitja az ember, már nincsen. |
| 20. | Rettenetek érik őt utol, mint a víz; egy éjszaka ellopja őt a forgószél: |
| 21. | felveszi őt a keleti szél; úgy megy el; és elsodorja őt a helyéről. |
| 22. | És nyilaz rá könyörtelenül; az ő kezétől futva kell futnia: |
| 23. | összecsapják felette kezeiket; és pisszegnek rá saját lakhelyéről. |