| 1. | Ezek után megnyitotta Jób a száját és megátkozta születése napját. |
| 2. | És megszólalt Jób, és azt mondta: |
| 3. | Vesszen el az a nap, amelyen születtem; és az az éj, amelyen azt mondták: Fiú fogantatott! |
| 4. | Legyen az a nap sötétség, ne gondoljon vele Isten a magasban; és ne ragyogjon fel rajta fénysugár, |
| 5. | sötétség és halálárnyék vegye meg azt; felhő telepedjék meg rajta napelsötétülések ijegessék azt. |
| 6. | Az az éjszaka! Sűrű homály foglalja el azt, ne örvendjen az év napjai között; hónapok számába ne menjen. |
| 7. | Oh , az az éjszaka! Legyen meddő; ne forduljon elő benne ujjongás: |
| 8. | napátkozók átkozzák meg azt; akik készek a tengeri kígyót felzavarni: |
| 9. | sötétüljenek el alkonyi csillagai; világosságra várjon, és ne legyen, és ne gyönyörködjék a hajnal szempillájában: |
| 10. | mert a méh-ajtókat nem zárta be előttem; hogy a nyomort elrejtette volna szemeim előtt! |
| 11. | Miért nem halhattam meg születés után: nem múltam ki, mihelyt megszülettem? |
| 12. | Miért fogadtak engem térdek; és miért emlők, hogy szopjam? |
| 13. | Mert most feküdném és csendességben volnék; aludnám akkor, és nyugtom volna. |
| 14. | Királyokkal és ország-tanácsosokkal; kik romokat építettek maguknak. |
| 15. | Vagy fejedelmekkel, kiknek aranyuk volt; akik megtöltötték házaikat ezüsttel. |
| 16. | Vagy mint elföldelt idétlen, nem lennék; mint csecsemők, kik nem láttak világosságot. |
| 17. | Ott a gonoszok megszűnnek háborogni; és ott megnyugosznak, kiknek ereje kifáradt. |
| 18. | A foglyok mind nyugodtan élnek; nem hallják a hajtó szavát. |
| 19. | Kicsiny és nagy ott ugyanaz; és a szolga szabad urától. |
| 20. | Miért kellett a nyomorultnak világosságot adnia; és életet a keserű lelkűeknek: |
| 21. | azoknak, akik a halálra vártak és nem volt, pedig kiásták volna, jobban mint a kincseket; |
| 22. | azoknak, akik ujjongásig megörültek volna, vigadtak volna, hogyha sírt találnak; |
| 23. | a férfiúnak, aki előtt rejtve van az út, és akit Isten bekerített? |
| 24. | Mert kenyerem előtt sóhajtásom jár; és ömlenek, mint a víz, kiáltásaim. |
| 25. | Mert volt, mitől féltem, az megtörtént velem; és amitől tartok, az eljön reám. |
| 26. | Nem enyhültem meg, nem csendesedtem meg, nem nyugodtam meg, mert háborúság érkezett. |