| 1. | Most pedig kacagnak rajtam, akik időre kisebbek nálam; kiknek atyáit nem érdemesítettem juhászkutyáim mellé tenni. |
| 2. | Kézi erejük is minek lett volna nekem? Bennük elveszett a duzzadó erő: |
| 3. | nélkülözéstől és éhségtől meddők; akik a pusztát rágják (romlás és pusztulás éjjelén): |
| 4. | akik parajt tépnek a bokornál; és rekettyegyökér a kenyerük. |
| 5. | A közönségből kiűzik őket; rájuk riasztanak, mint a tolvajra: |
| 6. | rémes patakvölgyekben kell lakniuk; föld- és sziklabarlangokban. |
| 7. | Bokrok között ordítoznak; csalán alatt hevernek. |
| 8. | Vallástalan fiak, sőt névtelen fiak; akiket kivertek az országból. |
| 9. | És most gúnydaluk lettem nekik; ezeknek jutottam a szájukra! |
| 10. | Iszonyodnak tőlem, távoznak mellőlem; és nem átallnak kiköpni előttem. |
| 11. | Mert íjhúromat megoldotta és megalázott engem; tehát a kantárt neki eresztik előttem: |
| 12. | jobbra falka támad, ellökik lábaimat; és töltik ellenem csapásuk útjait. |
| 13. | Rontják ösvényeimet, segítik szerencsétlenségemet; nincs, ki segítsen rajtuk: |
| 14. | mint tomboló szakadás jönnek; pusztulás között hömpölyögnek: |
| 15. | rettenetek vannak rám fordítva; kergetik, mint a szél, tisztességemet: és mint a felhő, elmúlt üdvöm. |
| 16. | És most kiömlik bennem a lelkem; nyomor-napok fogtak meg engem: |
| 17. | éjjel csontjaimat fúrják le rólam; és rágóim nem pihennek. |
| 18. | Bő erőben álruhává lett rajtam a bőr; mint köntösöm, úgy övez engem. |
| 19. | A sárba hajított engem; és hasonlóvá lettem a porhoz és hamuhoz. |
| 20. | Segítségért kiáltok hozzád és nem felelsz nekem; itt állok és nem veszel észre: |
| 21. | kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével támadsz engem. |
| 22. | Szélre emelsz engem, úgy nyargaltatsz; és elolvasztasz engem zúgásban, |
| 23. | mert tudom, a halálba térítesz engem; és minden élő találkozó házába. |
| 24. | Bizony nincs imádság, ha valaki kezét nyújtja; ha szerencsétlenségében van, részükről nincs segélykiáltás: |
| 25. | bezzeg én sírtam azért, akinek kemény napja volt; búsult a lelkem a szegényért. |
| 26. | Mert jót reméltem és rossz jött; világosságra vártam és sötétség jött: |
| 27. | beleim forrnak és nem nyugosznak; nyomor-napok vettek engem elő. |
| 28. | Komoran járok-kelek, ahol nincs napfény; ha felkelek a gyülekezetben, segítségért kiáltok. |
| 29. | Testvérük lettem a sakáloknak; és társuk a struccmadaraknak. |
| 30. | Bőröm lefeketedett rólam; és csontom lobbot vet a forróságtól; |
| 31. | és siralommá lett citerám; és sípom sírók hangjává. |