| 1. | Szövetséget szabtam szemeimnek; hogy nem tekintek hajadonra. |
| 2. | Mert mi a jutalom Istentől, felülről; és az örökség a Mindenhatótól a magasságból? |
| 3. | Ugye veszedelem a gonosznak; és szerencsétlenség a gonosztevőknek? |
| 4. | Ugye ő látja utaimat; és számon tartja minden lépésemet? |
| 5. | Ha hazugsággal jártam; és csalárdságra sietett a lábam: |
| 6. | mérjen meg engem igazság-mérlegen; és megtudja Isten jámborságomat. |
| 7. | Ha elhajolt lépésem az úttól; és szemeim után járt szívem, és kezemhez folt tapadt: |
| 8. | én vessek és más egye meg; és sarjadékaim irtassanak ki. |
| 9. | Ha asszonyért bomlott a szívem; és felebarátom ajtaján leselkedtem: |
| 10. | feleségem másnak őröljön; és mások térdeljenek föléje. |
| 11. | Mert fajtalanság az; és büntetendő bűn: |
| 12. | mert tűz az, mely pokolig emészt; és egész eredményemnek gyökerét szegi. |
| 13. | Ha megvetem rabszolgám és szolgálóm jogát, mikor perük van velem: |
| 14. | hát, mit csináljak, ha Isten felkel; és ha számon kér, mit feleljek neki? |
| 15. | Nemde, aki az anyaméhben engem teremtett, az teremtette őt; és ugyanaz alkotott bennünket az anyaölben!? |
| 16. | Ha megtagadom a gyengék kívánságát; és az özvegy szemét epedni engedem; |
| 17. | és magam eszem meg falatomat, és nem evett abból az árva: |
| 18. | bizony, ifjúságomtól fogva nálam nőtt, mint atyánál; és anyám méhétől fogva vezettem őt. |
| 19. | Ha látok bujdosót ruha nélkül; és hogy a szegénynek nincs takarója: |
| 20. | bizony áldanak engem tomporai; és juhaim gyapjától megmelegszik. |
| 21. | Ha felemeltem az árvára kezemet, mert a kapuban segítséget láttam magam mellett: |
| 22. | lapockám essen le a vállamról; és karom tőből törjön el: |
| 23. | mert félelem van bennem Isten csapásától; és az ő felsége miatt nem tehetem. |
| 24. | Ha aranyat tettem birodalmammá; és színaranynak azt mondtam: Én bizalmam! |
| 25. | Ha örültem, hogy nagy a gazdagságom; és hogy temérdeket szerzett a kezem: |
| 26. | Ha néztem a világosságot, hogy ragyog; és a holdat, amint pompásan halad; |
| 27. | és titkon bomlott a szívem, és kezemmel csókot dobtam: |
| 28. | az is büntetendő bűn lett volna; mert megtagadtam volna Istent odafent. |
| 29. | Ha örvendeztem gyűlölőm szerencsétlenségén, és ujjongtam, ha rossz érte őt; |
| 30. | (ínyemet sem adtam vétekre, hogy átokkal kívánja életét); |
| 31. | ha nem azt mondták sátorom emberei: Akad-e, ki az ő húsából jól nem lakott? |
| 32. | Az utcán nem hált jövevény; ajtóimat megnyitottam vándornak. |
| 33. | Ha takargattam, mint Ádám vétkeimet (bűnösségemet keblembe rejtvén); |
| 34. | mert rettentett a nagy tömeg; és ha a nemzetségek megvetése ijesztett engem; és elnémultam, nem mentem ki az ajtón. |
| 35. | Oh bár meghallgatna engem! íme kézjegyem; a Mindenható feleljen meg nekem; és a vádlevelet, melyet peres felem írt, |
| 36. | bizony a vállamra emelem; felkötöm magamnak koszorú gyanánt: |
| 37. | lépteimnek számát megjelentem neki; mint fejedelem járulok elébe. |
| 38. | Ha földem ellenem kiált; és barázdái egyetemben sírnak; |
| 39. | ha termését fizetés nélkül ettem; és tulajdonosainak életét kioltottam: |
| 40. | búza helyett tövis teremjen, és árpa helyett gaz. Jób szavai elvégződtek, |