| 1. | És felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és azt mondta: |
| 2. | Ki az, aki el akarja sötétíteni a végzést tudománytalan beszédekkel? |
| 3. | Nosza övezd fel férfiként derekadat; hadd kérdezzelek, és taníts engem. |
| 4. | Hol voltál, mikor a földet fundáltam? Mondd meg, ha ismersz értelmet! |
| 5. | Ki tette le méreteit, ha tudod; vagy ki feszítette ki felette a mérőzsinórt? |
| 6. | Mire vannak lesüllyesztve alapjai; vagy ki vetette fel szegeletkövét: |
| 7. | miközben a hajnalcsillagok egyetemben örvendeztek; és Isten fiai mind ujjongtak? |
| 8. | Ki zárta ajtók közé a tengert; mikor előtört, megszületett: |
| 9. | mikor a felhőt tettem reá ruhának; és a sötét ködöt pólyámnak? |
| 10. | Mikor határomat közéje megvontam; a reteszt és ajtókat letettem: |
| 11. | és azt mondtam : Eddig jöhetsz, és ne tovább; és itt tegyék le hullámaid a gőgjüket. |
| 12. | Kirendelted a reggelt, mióta élsz; tudattad a hajnallal helyét: |
| 13. | mikor belefogódzik a föld szárnyaiba; és lerázatnak arról a gonoszok: |
| 14. | átalakul, mint a pecsét agyagja; és előtűnnek mintegy a ruhái: |
| 15. | a gonoszoktól pedig elvétetik az ő világuk; és felemelt karjuk letöretik. |
| 16. | Eljutottál-e a tenger forrásaiig; és a hullámár mélységét megjártad-e: |
| 17. | nyilván vannak-e előtted a halál kapui; és a halál árnyékának kapuit láttad-e: |
| 18. | eszedbe vetted-e végig a föld szélességét? mondd meg, ha mindezt tudod. |
| 19. | Melyik az útja a világosság lakásának; és sötétségnek hol van lakhelye? |
| 20. | Ha a maga határába kell azt vinned; hogy ismerd háza ösvényeit. |
| 21. | Tudod, hiszen akkor születtél; és napjaid száma nagy. |
| 22. | Eljutottál-e a hó tárházához; és a jégeső tárházát láttad-e, |
| 23. | melyeket a szükség idejére tettem el; harc és háború napjára? |
| 24. | Melyik az út, melyen a világosság eloszlik; keleti szelet szór szét a földön? |
| 25. | Ki hasít csatornát a felhőszakadásnak; és utat a viharfelhőknek? |
| 26. | Hogy esőt hullassanak a földre, hol senki sincs; a sivatagra, melyben nincs ember: |
| 27. | jól tartván a romlást, a pusztulást; és pázsit csiráját sarjasztatván. |
| 28. | Van-e az esőnek atyja; vagy ki nemzi a harmatcseppeket? |
| 29. | Kinek a méhéből jön ki a jég; és az ég hóharmatát ki szüli? |
| 30. | A vizek elrejtőznek, mint a kő; és a hullámár színén összefogóznak. |
| 31. | Meg tudod-e kötni a Fiastyúk kötelékét; vagy a kaszás csillag köteleit megoldani? |
| 32. | Ki tudod-e hozni az állatövet a maga idején; és a Göncöl szekerét ki tudod-e vezetni fiaival? |
| 33. | Ismered-e az ég törvényeit; vagy tudod-e uralmát intézni a földön? |
| 34. | Fel tudod-e emelni a felhőhöz hangodat; és erre elborít-e téged vizek bősége? |
| 35. | Tudsz-e villámokat bocsátani, és elmennek-e; és mondják-e neked: Itt vagyunk? |
| 36. | Ki tett a vesékbe bölcsességet; vagy ki adott az észnek értelmet? |
| 37. | Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel; és az ég tömlőit ki dönti fel? |
| 38. | Mikor a por öntvénnyé olvad; és a göröngyök összetapadnak. |
| 39. | (39,1) Tudsz-e a nőoroszlánnak zsákmányt vadászni; és az oroszlánkölykök étvágyát betölteni: |
| 40. | (39,2) mikor meglapulnak a barlangokban; és lesben ülnek a bozótban? |
| 41. | (39,3) Ki készíti el a hollónak ennivalóját, mikor fiai Istenhez kiáltanak; kóvályognak eledel híján? |