| 1. | Erre szót emelt a témáni Elifáz, és azt mondta: |
| 2. | Vajon kockázatos egy szó hozzád? Fáradt vagy; de szavait visszatartani ki bírná? |
| 3. | Hiszen annyi embert leckéztettél, és lankadt kezet erősítettél; |
| 4. | elbotlót emeltek fel szavaid, és roskadt térdet erősítettél meg: |
| 5. | ha most rád kerül a sor, elfáradsz; ha téged illet, zavarba jössz?! |
| 6. | Hát istenfélelmed nem bizalmad neked; nem reménységed jámbor életed? |
| 7. | Emlékezzél csak, ki az, aki ártatlanul elveszett; és hol semmisültek meg igazak? |
| 8. | Amint én láttam, akik a veszedelmet szántják; és akik a bajt vetik, azok aratják. |
| 9. | Istennek egy leheletétől elvesznek; és haragjának egy fuvalmától végük van. |
| 10. | Van oroszlánordítás és vadoroszlán-bőgés; de a fiatal oroszlánok fogai kitörtek: |
| 11. | a vén oroszlán elvész zsákmány híján; és az oroszlánfiak elszélednek. |
| 12. | Egyszer egy szó lopódzott hozzám, és fülem suttogást vett ki belőle; |
| 13. | éjjeli látomásbeli gondolkodásokban, mikor mély álom száll az emberre. |
| 14. | Félelem jött reám és reszketés, és megreszkettette csontjaim tömegét. |
| 15. | És egy szellem suhant el előttem, felborzadt testem minden hajszála; |
| 16. | és megállt, de nem ismerhettem fel arcát: egy alak szemeim előtt. Suttogó hangot hallottam: |
| 17. | Vajon halandó lehet igazabb Istennél; vagy alkotójánál tisztább egy férfiú? |
| 18. | Hiszen szolgáiban nem bízik, angyalaiban is hibát vesz észre; |
| 19. | hát még a sárház-lakókban; kiknek fundamentuma a porban van; kiket szét lehet nyomni, mint a molyt?! |
| 20. | Reggeltől estig összetörnek; anélkül, hogy valaki észrevenné, örökre elvesznek. |
| 21. | Igen, kiszakad bennük sátorkötelük; meghalnak, de nem bölcsesség folytán. |