| 1. | Kihúzhatod-e a tengeri kígyót horoggal; és kötéllel lenyomhatod-e a nyelvét? |
| 2. | Tehetsz-e gúzst az orrába; és horoggal átfúrhatod-e az állát? |
| 3. | Fog-e sokat könyörögni neked; vagy gyengéd szavakat szólni hozzád: |
| 4. | köt-e veled szerződést; fogadd őt örökös szolgádul? |
| 5. | Játszhatsz-e vele, mint a madárral; és megkötheted-e őt leányaidnak? |
| 6. | Vásárt ütnek felette a társak; elosztják a kereskedők között? |
| 7. | Telerakhatod-e bőrét horgokkal; és halszigonyokkal a fejét? |
| 8. | Tedd rá a kezedet: többet nem jut eszedbe hadakozni! |
| 9. | íme, várakozása kudarcot vall: már láttára is elterül. |
| 10. | Senki sem oly vakmerő, hogy felébressze őt; hát ki az, aki előttem megállhat? |
| 11. | Ki adott nekem előbb, hogy megfizessem? Ami az egész ég alatt van, az enyém! |
| 12. | Nem hallgatom el egyes testrészeit; erejük dolgát és elrendezésük szépségét. |
| 13. | Ki takarja fel ruhája külsejét; ki juthat hozzá kettős kantárral: |
| 14. | orcáinak ajtait ki nyitja ki? körül oly rettenetes fogai vannak! |
| 15. | Büszkesége az erős pikkelyek; zártak, mint a szoros pecsét: |
| 16. | egyik a másikhoz oly közel ér, hogy a szél sem mehet be közéjük. |
| 17. | Hozzá tapadnak egymáshoz; összefogóznak és nem válnak el. |
| 18. | Tüsszentése világosságot sugárzik; és szemei, mint a hajnal szempillái. |
| 19. | Szájából lángok jönnek; tüzes szikrák szökellnek ki: |
| 20. | orrlyukaiból füst jön ki; mint a fújtatott bográcsból és sásból. |
| 21. | Lehelete parazsat gyújt; és láng jön ki a szájából. |
| 22. | Nyakában erő tanyázik; előtte félelem ugrál. |
| 23. | Húsának rétegei összetapadnak; rá vannak öntve mozdulatlanul: |
| 24. | szíve olyan kemény, mint a kő; olyan kemény, mint az alsó malomkő. |
| 25. | Felemelkedésétől félnek az erősek; ijedtükben egymásra hibáznak: |
| 26. | ha eléri őt valaki, a kard nem ér semmit; dárda, hajítódárda, páncél. |
| 27. | A vasat annyiba veszi, mint a szalmát; a rezet, mint a korhadt fát: |
| 28. | meg nem szalasztja őt a nyílvessző; polyvává lesz rajta a parittyakő. |
| 29. | Szalmaszámba megy a buzogány; és kacag a hajítódárda suhogásán. |
| 30. | Alul éles cseréphegyek vannak rajta; cséplőszánként terül el a sáron. |
| 31. | Felkavarja a mélységet, mint egy fazekat; a tengert olyanná teszi, mint egy kenet-keverő üstöt: |
| 32. | utána világít az ösvény; a hullámárt ősz hajnak gondolná az ember. |
| 33. | Nincs a poron, aki uralkodjon rajta; úgy van alkotva, hogy félelem nélkül legyen: |
| 34. | minden magasat lát; ő a király minden büszke vad felett. |