| 1. | Ugye hadi szolgálat van az emberen a földön; és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: |
| 2. | mint a rabszolgáé, ki árnyékot liheg; mint a napszámosé, aki bérét várja. |
| 3. | Így jutottak nekem semmis hónapok; így rendeltek nekem viszontagságos éjszakákat. |
| 4. | Ha lefekszem, már azt mondom: Mikor kelek fel? Aztán nyúlik az este és jóllakom hánykolódással alkonyatig. |
| 5. | Testem nyűbe és porkéregbe öltözött; bőröm kipattant és folyik. |
| 6. | Napjaim gyorsabbak a vetélőnél; és reménytelenségben érnek véget. |
| 7. | Emlékezzél meg , hogy egy fuvallat az életem; szemeim újból nem látnak jót: |
| 8. | nem lát engem látogatóm szeme; szemeid rajtam lesznek, de én nem leszek. |
| 9. | Ha végzett egy felhő, elmegy; így, aki leszáll a másvilágra, nem jön fel. |
| 10. | Nem tér vissza többé házához; és nem ismeri meg őt többé lakhelye. |
| 11. | Én sem kímélem számat, szólnom kell szellemi szükségemben; panaszkodnom lelki keserűségemben. |
| 12. | Hát tenger vagyok én, vagy tengerszörny, hogy őrséget állítasz ellenem? |
| 13. | Ha azt mondom: Megvigasztal engem nyoszolyám; segít panaszomat hordozni ágyam: |
| 14. | akkor álmokban rettentesz engem; és látomások által ijegetsz engem. |
| 15. | Úgy, hogy inkább zsinegelést választana lelkem; halált inkább, mint lételemet. |
| 16. | Megutáltam, ne éljek örökké; szűnj meg tőlem, hisz egy lehelet az életem! |
| 17. | Mi az ember, hogy ily nagyba veszed; hogy így rá fordítod figyelmedet: |
| 18. | és minden reggel meglátogatod őt; és pillanatonként próbára teszed őt? |
| 19. | Meddig nem nézel még el rólam; nem tágítasz tőlem, míg lenyelem nyálamat? |
| 20. | Ha vétkeztem, mit tegyek neked, oh ember-őriző? Miért tettél céltáblává magad elé, hogy teherré lettem magamra? |
| 21. | És miért nem bocsátod meg vétkemet, és nem hárítod el bűnösségemet? Mert most a porba fogok lefeküdni; és ha keresel engem, nem leszek. |