| 1. | És az Úr rendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónát; és Jóna a hal hasában volt három nap és három éjjel. |
| 2. | És imádkozott Jóna az Úrhoz, az ő Istenéhez a hal hasából. |
| 3. | És azt mondta: Kiáltottam szükségemben az Úrhoz, és felelt nekem; a pokol gyomrából kiáltottam, meghallottad szavam. |
| 4. | Mert örvénybe löktél engem, tengerek szívébe, és folyam vesz engem körül; hullámaid és habjaid mind keresztülmentek rajtam. |
| 5. | És én azt mondtam: Elűzettem szemeid elől; csak még egy pillantást vethetnék szent templomodra! |
| 6. | Vizek vettek körül lelkemig, hullámár kerített be; sás van fejemre kötve. |
| 7. | A hegyek alapjáig szálltam alá, a föld reteszei mögöttem vannak örökre; de te felhoztad lelkemet a veremből, Uram, én Istenem! |
| 8. | Mikor eltikkadt bennem a lelkem, az Úrról megemlékeztem; és eljutott hozzád imádságom szentséged templomába. |
| 9. | Akik hazug hiábavalóságokat tartanak meg, elhagyják maguktól a kegyelmet; |
| 10. | de én hálaszóval áldozok neked, amit fogadtam, megfizetem. Az Úrnál van a megtartás. |
| 11. | És mondta az Úr a halnak, és kihányta Jónát a szárazföldre. |