| 1. | Obadja látomása. így mondta az én Uram, az Úr Edom felől: Egy hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetek közé: Keljetek fel és keljünk fel ellene a háborúra! |
| 2. | íme kicsinnyé tettelek a nemzetek között, lenézett vagy te nagyon. |
| 3. | [Szíved dölyfe megcsalt téged, te sziklahasadékokban lakó, magas lakhelyeden, aki azt mondod szívedben: Ki húz le engem a földre?] |
| 4. | Ha magasra szállsz, mint a sas, és ha csillagok közé rakod fészkedet; onnan húzlak le, mond az Úr. |
| 5. | Ha tolvajok jöttek volna rád, ha éjjeli rablók (hogy elpusztultál!) nem annyit loptak volna-e, amennyi nekik elég? Ha szÚretelők jöttek volna rád, nem hagytak volna böngéket? |
| 6. | Ezsaut hogy kikutatták, kikeresték kincseit! |
| 7. | A határig hajtottak téged szövetségeid mindnyájan, megcsaltak téged, legyőztek téged. Akik veled bizalmasok, kenyeredet tőrül teszik alád; nincs benne értelem! |
| 8. | Nem azon a napon, mond az Úr, vesztem-e ki a bölcseket Edomból, és az értelmet Ezsau hegyéről? |
| 9. | És elcsüggedtek hőseid, Témán, hogy minden ember kiirtassék Ezsau hegyéről öldöklés miatt. |
| 10. | A testvéreden, Jákobon való erőszak miatt szégyen borít el téged, és örökre kiirtatol, |
| 11. | amely napon szembeálltál. Amely napon idegenek harcolták el vagyonát, és külföldiek jöttek be kapuin, és Jeruzsálemre sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint azok közül egy. |
| 12. | Pedig nem kellett volna gyönyörködnöd testvéred napjában, szerencsétlensége napján; és nem örvendeznek Júda fiain veszedelmük napján. És nem nagyra tátani szádat szorongattatás napján; |
| 13. | és nem bejönnöd népem kapujába szerencsétlenségük napján. Nem kellett volna gyönyörködnöd neked is az ő baján szerencsétlensége napján; és nem nyúlnod a vagyonához szerencsétlensége napján. |
| 14. | És nem kellett volna a keresztútra állnod, hogy kiirtsd menekülőit; és nem kézbe adnod menekültjeit szorongattatás napján. |
| 15. | Mert közel van az Úr napja minden nemzetek ellen: amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled, amit elkövettél, visszatér fejedre. |
| 16. | Mert mint ti ittatok szentségem hegyén, úgy isznak minden nemzetek mindig; és isznak és nyelnek, és olyanokká lesznek, mintha nem lettek volna. Cion szabadulása és hódításai |
| 17. | Cion hegyén pedig szabadulás lesz, és szentséggé lesz; és elfoglalják a Jákób házából valók az ő birtokaikat. |
| 18. | És Jákób háza tűzzé lesz és József háza lánggá, Ézsau háza pedig polyvává; és meggyújtják őket, és megeszik őket. És Ézsau házának nem lesz maradéka, mert az Úr szólott. |
| 19. | És elfoglalják a Délvidéket, Ézsau hegyét, és az Alföldet, a filiszteusokat; és elfoglalják Efraim mezejét és Samária mezejét; és Benjámin a Gileádot. |
| 20. | Izráel fiainak ez a fogoly serege pedig azt, ami a kanaániaké Cárefatig; és a jeruzsálemi foglyok, akik Szefáradban vannak, elfoglalják a Délvidék városait. |
| 21. | És szabadítók mennek fel Cion hegyére ítélni Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság. |