| 1. | Noominak pedig volt egy rokona a férjéről, egy derék, vagyonos ember Elimelek nemzetségéből; a neve Bóáz volt. |
| 2. | Egyszer azt mondta a móábi Rúth Noominak: Szeretnék elmenni kalászt szedni valaki után, akinek kedvet találok szemeiben; ő pedig azt mondta neki: Eredj, leányom. |
| 3. | És elment és mikor odaért, szedegetett a mezőn az aratók után; és a véletlen úgy hozta, hogy a mezőnek az a része Bóázé volt, aki Elimelek nemzetségéhez tartozott. |
| 4. | És egyszer csak jött Bóáz Bét-Lehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek!; azok pedig azt mondták neki: Áldjon meg téged az Úr! |
| 5. | Akkor azt mondta Bóáz a legényének, aki az aratók felett állott: Kié ez a leány? |
| 6. | És felelt a legény, ki az aratók felett állott, és azt mondta: Az a móábi leány ez, aki Noomival tért vissza Móáb mezeiről, |
| 7. | és azt mondta: Hadd szedegessek, kérlek, és gyűjtsek a kévék közt az aratók után; és mikor ideért, attól fogva kitartott, reggeltől mostanig, ez a kevés pihenése volt otthon. |
| 8. | Erre azt mondta Bóáz Rúthnak: Ugye hallod, leányom, ne menj más mezőre szedegetni, ne is távozzál el innét; hanem itt járj szorosan az én leányaim nyomában. |
| 9. | Szemeid legyenek a mezőn, amit aratnak, és menj utánuk, egyébiránt megparancsoltam a legényeknek, hogy hozzád ne nyúljanak; ha szomjas leszel, eredj az edényekhez és igyál abból; amit a legények merítenek. |
| 10. | Erre ő arcra esett és meghajolt a földig és azt mondta neki: Hogy-hogy találtam kegyet szemeidben, hogy rám tekintesz, holott én idegen vagyok? |
| 11. | Felelt pedig Bóáz és azt mondta neki: Jól megmondtak nekem mindent, amit napaddal tettél férjed halála után; hogy elhagytad atyádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél egy olyan néphez, melyet azelőtt nem ismertél. |
| 12. | Fizesse meg az Úr, amit tettél; és legyen teljes jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. |
| 13. | És ő azt mondta: Találjak kegyet szemeidben, uram, de megvigasztaltál engem, és de szívére beszéltél szolgálóleányodnak; holott én nem vagyok olyan, mint akármelyik szolgálóleányod. |
| 14. | És azt mondta neki Bóáz az evés idején: Jer ide közelebb, és egyél a kenyérből és mártsd falatodat az ecetbe; és mikor leült oldalt az aratók mellé, nyújtott neki pörkölt gabonát, és evett, jóllakott, maradt is neki. |
| 15. | És mikor felkelt szedegetni, parancsot adott Bóáz a legényeinek, mondván: A kévék között is szedegethet, hát ne pirítsatok rá. |
| 16. | Sőt akarva is húzzatok ki neki a nyalábokból; és hagyjátok el, hadd szedegesse fel, rá ne szóljatok. |
| 17. | Aztán szedegetett a mezőn estig; és mikor kicsépelte, amit szedegetett, lett szinte egy efa árpa. |
| 18. | És felvette és bement a városba, és mikor napa látta, amit szedegetett; elővette és neki adta azt, ami maradt neki, miután jóllakott. |
| 19. | Akkor azt mondta neki napa: Hát te hol szedegettél ma és hol foglalkoztál? Legyen áldott, aki rád tekintett! Akkor megmondta napának, hogy kinél foglalkozott, és azt mondta: Annak az embernek a neve, akinél ma foglalkoztam: Bóáz. |
| 20. | Erre azt mondta Noomi a menyének: Az Úrnak áldottja ő, hogy nem hagyta el kegyességét az élők iránt és a megholtak iránt (továbbá azt mondta neki Noomi: Közelvalónk nekünk az az ember, megváltóink közül való); |
| 21. | amire azt mondta a móábi Rúth: Azért is, hogy nekem azt mondta: Szorosan az én legényeim nyomában járj, míg el nem végzik az én egész aratásomat. |
| 22. | És azt mondta Noomi a menyének, Rúthnak: Jó lesz, leányom, ha az ő leányaival jársz ki, így nem akadhatnak beléd más mezőn. |
| 23. | Így aztán szorosan a Bóáz leányainak nyomában járt szedegetve, míg el nem végződött az árpaaratás és búzaaratás; azután pedig napával maradt. |