| 1. | Az Úr szava, mely Cefanjához, Kúsi fiához lett, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkija fia volt; Jósiának, Amon fiának, Júda királyának napjaiban. |
| 2. | Betakarítván betakarítok mindent a föld színéről, mond az Úr; |
| 3. | betakarítok embert és állatot, betakarítom az ég madarát és a tenger halát; és a botránkozásokat, és kiirtom az embert a föld színéről, mond az Úr. |
| 4. | És kinyújtom kezemet Júdára, és Jeruzsálem minden lakójára: és kiirtom erről a helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal; |
| 5. | és azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég seregeinek. És azokat, akik leborulnak, esküdvén az Úrra és esküdvén Milkomra. |
| 6. | És akik elhúzódnak az Úr mögül; és akik nem keresik az Urat, és nem őt tudakolják. |
| 7. | Csitt az én Uram, az Úr előtt: mert közel van az Úr napja! Mert vágóáldozatot készített az Úr, megszentelte hivatalosait. |
| 8. | És lesz az Úr vágóáldozatának napján, meglátogatom a fejedelmeket, és a királyfiakat és mindazokat, akik idegen ruhába öltöznek. |
| 9. | És meglátogatom mind, aki ugrál a küszöbön azon a napon; akik megtöltik uruk házát erőszakkal és csalással. |
| 10. | És lesz azon a napon, mond az Úr: Hallga! Kiáltás a Halkaputól, és jajgatás az Újvárosból, és nagy roppanás a halmokról. |
| 11. | Jajgassatok, Kölyü lakói; mert elpusztult az egész kalmárnép, kivágattak mind a pénzzel megterheltek. |
| 12. | És lesz abban az időben, kikutatom Jeruzsálemet mécsekkel; és meglátogatom a férfiakat, akik megaludtak sepreiken, akik azt mondják szívükben: Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat! |
| 13. | És vagyonuk prédává lesz, és házaik pusztasággá. És építenek házakat, és nem lakják; és ültetnek szőlőket, és nem isszák borukat. |
| 14. | Közel van az Úr nagy napja, közel és hamar nagyon! Az Úr napjának hangja keserű, kiált azon a hős. |
| 15. | Düh napja az a nap, ínség és szorongás napja; pusztítás és pusztulás napja. Sötétség és homály napja, felhő és borulat napja; |
| 16. | kÚrt és riadal napja az erődített városok felett, és a magas ormok felett. |
| 17. | És megszorongatom az embert, hogy úgy járnak, mint a vakok, mert az Úr ellen vétkeztek; és kiöntetik vérük, mint a por, és húsuk, mint a szemét; |
| 18. | sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr indulatának napján és féltékenysége tüzében megemésztetik az egész föld; mert véget, bizony hirtelent cselekszik a föld minden lakójával. |