| 1. | Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyező értékű hitet nyertek a mi Istenünknek és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak igazságában. |
| 2. | Kegyelem nektek és kiáradó békesség az Istennek és a mi Urunk Jézusnak ismeretében. |
| 3. | Amiképpen ő, az ő isteni hatalmával, ami az életre és a kegyességre tartozik, mindennel megajándékozott minket, annak megismerése által, aki bennünket a maga dicsőségével és erejével meghívott, |
| 4. | melyben értékes és felséges ígéreteket ajándékozott nekünk, hogy azok által a világon a kívánságokban rejlő pusztulástól megmenekedve az isteni természetnek legyetek részeseivé, |
| 5. | ugyanazért ti is minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy társítsátok hitetekkel az erényt, az erénnyel az ismeretet, |
| 6. | az ismerettel a mértékletességet, a mértékletességgel a kitartást, a kitartással a kegyességet, |
| 7. | a kegyességgel a testvérszeretetet, a testvérszeretettel a felebaráti szeretetet. |
| 8. | Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, sem tétleneknek, sem gyümölcsteleneknek nem állítanak oda titeket a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében. |
| 9. | Mert akiben ezek nincsenek meg, az tapogatózó vak, aki elfelejtett megtisztulni régi bűneitől. |
| 10. | Annyival inkább igyekezzetek tehát, testvéreim, biztossá tenni meghívástokat és kiválasztástokat, mert ha ezt mívelitek, soha nem fogtok többé elesni. |
| 11. | Mert így gazdagon el lesz készítve nektek a bemenetel a mi Urunknak és Üdvözítő Jézus Krisztusunknak örökkévaló országába. |
| 12. | Ezért nem akarom elhanyagolni az ezekre való folytonos emlékeztetést, jóllehet jártasok és erősek vagytok a valóságos igazságban. |
| 13. | De rendjénvalónak tartom, míg ebben a sátorban vagyok, hogy intéssel, ébresztgesselek titeket. |
| 14. | Mert tudom, hogy hamarosan itt van sátorom lebontása, amint ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta. |
| 15. | De rajta leszek, hogy elköltözésem után is mindig emlékezhessetek |
| 16. | Mert mi nem kigondolt mesék nyomán ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint az ő nagyságos voltának szemtanúi. |
| 17. | Az Atyaistentől ugyanis tiszteletet és dicsőséget nyert, mikor ilyen szózat hangzott hozzá a dicsőség fenségéből: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörűségem telt". |
| 18. | És ezt az égből jövő szózatot hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. |
| 19. | És nagyon erős kijelentő beszédünk van, melyre jól teszitek, ha mint homályos helyen világító szövétnekre figyeltek, míg fel nem virrad a nappal és; fel nem kél szívetekben a hajnalcsillag. |
| 20. | Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az írásnak egyetlen kijelentése sem magyarázza meg önmagát, |
| 21. | mivel kijelentés; sohasem származott ember akaratából, hanem a Szentlélek sugalmazására beszéltek az Isten szent emberei, |