| 1. | Ezután útra kelvén onnét, Júdeának a Jordán túlsó partján fekvő vidékére ment és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá és szokása szerint ismét tanította őket. |
| 2. | Odamentek hozzá a farizeusok is és kísértő szándékkal azt kérdezték tőle: Szabad-e a férfinak a feleségét elbocsátani? |
| 3. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Mit parancsolt nektek Mózes? |
| 4. | ők pedig mondák: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk neki és úgy bocsássuk el. |
| 5. | Jézus erre ezt monda nekik: A ti szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsot. |
| 6. | Isten azonban a világ teremtésétől fogva férfivá és nővé alkotta őket. |
| 7. | „Ennek okáért a férfi elhagyja apját és anyját és csatlakozik a feleségéhez, |
| 8. | és a kettő egy testté lészen." Úgy hogy többé nem két test, hanem csak egy. |
| 9. | Amit tehát Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza. |
| 10. | És otthon a tanítványok ismét megkérdezték őt erről. |
| 11. | És monda nekik: Aki a feleségét elbocsátja és másikat vesz el, házasságtörést követ el, |
| 12. | és amelyik asszony elhagyja a férjét és máshoz megy, házasságtörést követ el. |
| 13. | Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy kezével illesse azokat, de a tanítványok visszatartották azokat, akik őket odavitték. |
| 14. | Mikor ezt Jézus meglátta, neheztelt és monda nekik: Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni és ne akadályozzátok őket, mert az ilyeneké az Istennek országa. |
| 15. | Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, sohasem jut be abba. |
| 16. | S magához ölelte azokat és kezeit rájuk emelvén, megáldotta őket. |
| 17. | Mikor kiment az útra, egy ember odafutott hozzá és térdreborulván előtte, az kérdezte tőle: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet örökölhessem? |
| 18. | Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Nincsen senki jó, csak az egy Isten. |
| 19. | Ismered a parancsolatokat: „Ne légy házasságtörő, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne csalj, tiszteljed atyádat és anyádat." |
| 20. | Ő pedig felelvén monda: Mester, mindezeket gyermekségemtől fogva megtartottam. |
| 21. | Jézus ekkor ránézett, megkedvelte őt és monda neki: Egyben még fogyatkozásod van, eredj, add el minden javaidat és oszd el a szegények között és kincsed lészen a mennyekben, azután pedig jöjj és felvévén a keresztet, kövess engemet. |
| 22. | Az ifjú erre a beszédre elkomorodott és nagy búsan elment, mert sok kincse volt. |
| 23. | S Jézus körültekintvén, monda tanítványainak: Milyen nehéz is a gazdagoknak bejutni az Isten országába! |
| 24. | A tanítványok pedig elcsodálkoztak az ő beszédén. De Jézus ismételten azt mondta nekik: Fiacskáim, milyen nehéz azoknak bejutni az Isten országába, akik a kincsekben bizakodnak! |
| 25. | Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint egy gazdagnak bejutni az Isten országába. |
| 26. | Azok pedig még jobban elcsodálkoztak és mondogatták egymásnak: Kicsoda üdvözülhet hát? |
| 27. | Jézus pedig rájuk tekintve monda: Embereknek lehetetlen ez, de nem az Istennek, mert az Istennek minden lehetséges. |
| 28. | Akkor Péter így kezdett szólni: íme, mi mindenünktől megváltunk és követtünk téged. |
| 29. | Felelvén monda Jézus: Bizony mondom nektek, nincsen senki, aki ha elhagyta házát, fiútestvérét, nőtestvérét, apját anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét énérettem és az evangéliumért, |
| 30. | hogy ne kapna az üldöztetésekkel együtt százszor annyit most ezen a világon: házakat, fiú- és nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket az eljövendő világban pedig örök életet. |
| 31. | Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká és utolsókból elsőkké. |
| 32. | Mikor útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe és Jézus előttük haladt, ők csodálkoztak, akik pedig utánuk mentek, féltek. Akkor ismét maga köré gyűjtvén a tizenkettőt, beszélni kezdett nekik a vele történendő dolgokról. |
| 33. | Hogy íme felmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfia a papifejedelmek és az írástudók kezébe adatik, halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, |
| 34. | megcsúfolják, megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad. |
| 35. | Ekkor odamentek hozzá Jakab és János, a Zebedeus fiai és azt mondták: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit most kérünk. |
| 36. | Ő pedig szólt: Mit akartok, hogy megtegyek nektek? |
| 37. | Azok pedig mondák neki: Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobb, másikunk balkezed felől üljön melletted a te dicsőségedben. |
| 38. | Jézus pedig monda nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én iszom és fel tudjátok-e venni azt a keresztséget, amellyel én kereszteltetem meg! |
| 39. | Ők pedig felelék: Meg tudjuk tenni. Jézus azonban ezt monda nekik: A poharat, amelyet én megiszom, kiürítitek ugyan, a keresztséget is felveszitek, amellyel én megkereszteltetem, |
| 40. | de az én jobb vagy balkezem felől való ülés nem tőlem függ, hanem azoknak jut, akiknek elkészíttetett. |
| 41. | Mikor ezt a többi tíz meghallotta, bosszankodtak Jakabra és Jánosra. |
| 42. | Jézus pedig odahíván őket, ezt mondta nekik: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon és nagyjaik leigázzák őket. |
| 43. | Nálatok azonban nem így lesz, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok |
| 44. | és aki közöttetek első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája. |
| 45. | Mert az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja oda váltságul sokakért. |
| 46. | Eközben Jerikóba érkeztek. S mikor Jerikóból tanítványainak és nagy sokaságnak kíséretében tovább ment, egy Bartimeusz nevű vak koldus az út mellett ült kéregéivé. |
| 47. | Mikor meghallotta, hogy ez a názáreti Jézus, kiáltozni kezdett és monda: Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam! |
| 48. | Sokan intették őt, hogy hallgasson, de az annál inkább kiáltozott: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! |
| 49. | És Jézus megállt, mondván: Hívjátok őt ide. Akik a vakot odahívták, azt mondták neki: Bízzál, kelj fel, hívat téged. |
| 50. | És az levetvén felsőruháját, felkelt és odament Jézushoz. |
| 51. | Jézus megkérdezte őt: Mit kívánsz, hogy veled cselekedjem? A vak pedig monda: Mesterem, azt, hogy lássak. |
| 52. | És Jézus azt monda neki: Eredj el, a te hited megtartott tégedet. S nyomban megnyíltak a szemei és követte őt útjában. |