| 1. | Mikor Jeruzsálemhez és az Olajfák hegyénél fekvő Betfagéhoz és Bethániához közel jutottak, elküldte két tanítványát |
| 2. | és azt monda nekik: Menjetek az átelleni faluba és mindjárt a faluvégen találtok megkötve egy szamarat, melyen még senki sem ült, oldozzátok el és vezessétek ide. |
| 3. | És ha valaki azt mondaná: Miért teszitek ezt? Mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége és tüstént ideadja. |
| 4. | Elmentek hát és a keresztútnál a kapuhoz kötve megtalálták a szamarat és eloldozták azt. |
| 5. | És az ott állók valamelyike azt mondta nekik: Mit csináltok, hogy eloldozzátok a szamarat? |
| 6. | Azok pedig úgy feleltek, amint Jézus mondta és elbocsátották őket. |
| 7. | És elvitték a szamarat Jézushoz, azután ráterítették felsőruhájukat és Jézus ráült. |
| 8. | Sokan pedig az útra teregették felsőruhájukat, mások ágakat tördeltek a fákról és azokat szórták az útra. |
| 9. | Az elől és hátul menők pedig azt kiáltozták: Hozsanna, áldott aki jön az Úrnak nevében! |
| 10. | Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, mely most érkezik! Hozsanna a magasságban! |
| 11. | S Jézus bevonult Jeruzsálembe, a templomba és mindent megtekintett, s mivelhogy az idő már későre járt, a tizenkettővel együtt kiment Bethániába. |
| 12. | Másnap, mikor Bethániából kimentek, megéhezett. |
| 13. | És meglátván messziről egy lombos fügefát, odament, hogy hátha talál rajta valamit. De mikor odaért, lombnál egyebet nem talált rajta, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. |
| 14. | Erre azt mondta a fügefának: Soha ne egyék rólad senki gyümölcsöt. S hallották ezt a tanítványai. |
| 15. | Megérkeztek Jeruzsálembe és bemenvén a templomba, kezdte onnan kiűzni azokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait és a galambkufárok állványait pedig felforgatta |
| 16. | és nem engedte, hogy bárki is valami edényt átvigyen a templomon. |
| 17. | És tanított, mondván nekik: Nincs-e megírva: „Az én házam minden nép által imádság házának neveztessék," ti pedig latrok barlangjává lettétek azt! |
| 18. | Mikor ezt a papifejedelmek és az írástudók meghallották, keresték a módját, hogyan veszíthetnék őt el. Mert féltek tőle, mivelhogy az egész nép el volt ragadtatva az ő tanításától. |
| 19. | Mikor beesteledett, kiment a városból. |
| 20. | Mikor korán reggel mellette elmentek, látták, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt. |
| 21. | Péternek eszébe jutott a tegnapi eset és monda neki: Mester, íme a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt. |
| 22. | Jézus ezt monda neki: Higyjetek az Istenben! |
| 23. | Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és merülj a tengerbe és az ő szívében nem kétségeskedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, úgy lesz, amint mondotta. |
| 24. | Ezért mondom nektek, hogy amit imádságaitokban kértek és hiszitek, hogy elnyeritek, meg is lesz. |
| 25. | S mikor imádkozásra felállótok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy a ti bűneiteket is megbocsássa a ti Atyátok, aki a mennyekben van. |
| 26. | Ha pedig ti nem bocsátótok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti bűneiteket. |
| 27. | Azután ismét bementek Jeruzsálembe, s mikor a templomban fel-alá járt, odamentek hozzá a papifejedelmek, a vének és az írástudók |
| 28. | és mondák neki: Micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket és ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket cselekedjed? |
| 29. | Jézus pedig felelvén monda nekik: Én is kérdezek tőletek egy dolgot és ha arra megfeleltek, én is megmondom nektek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket. |
| 30. | János keresztsége a mennyből való-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem. |
| 31. | Azok erre tanakodtak maguk között, mondván: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből való, azt fogja rá mondani: Miért nem hittetek hát neki? |
| 32. | Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől való, félnünk kell a néptől. Mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy próféta volt. |
| 33. | Azt felelték hát Jézusnak: Nem tudjuk. Erre Jézus is azt felelte nekik: Én sem mondom hát meg nektek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket. |