| 1. | Akkor példázatokban kezdett nekik beszélni. Egy ember szőlőt ültetett és bekerítette, épített bele sajtót és őrtornyot emelt, azután munkásoknak adta azt át és elutazott. |
| 2. | Annak idején azután elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy tőlük a szőlő terméséből az őt illető részt átvegye. |
| 3. | Azok pedig megragadták a szolgát, megverték és üres kézzel küldték vissza. |
| 4. | Azután egy másik szolgát küldött hozzájuk. De azt is kővel dobálták meg, fejbeverték és megcsúfolván, visszaküldték. |
| 5. | Ismét másikat küldött, azt pedig megölték. És sok szolgát küldött még, de kit megvertek, kit megöltek. |
| 6. | Már csak egy embere volt, szeretett fia, utolsóul azt küldte el hozzájuk, azt gondolván: A fiamat majd csak megbecsülik! |
| 7. | A munkások azonban így szóltak egymás közt: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt és miénk lesz az örökség! |
| 8. | És megragadván, megölték őt és kidobták a szőlőből. |
| 9. | Mit cselekszik a szőlő gazdája? Elmegy és a munkásokat elveszti, a szőlőt meg másokra bízza. |
| 10. | Ezt az írást sem olvastátok-e: „Az a kő, melyet az építők megvetettek, az lett szegletkővé. |
| 11. | Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeinkben! |
| 12. | Töprengtek rajta, hogy őt megfogják, de féltek a néptől. Rájöttek ugyanis, hogy ő róluk szól a példázat. S otthagyván őt, elmentek, |
| 13. | Akkor Heródes embereinek kíséretében farizeusokat küldtek hozzá, hogy valamely nyilatkozatával csalják őt tőrbe. |
| 14. | És azok odamenvén, azt mondták neki: Mester, tudjuk, hogy te igaz ember vagy és senkinek az érdekét nem nézed, mivelhogy nem vagy személyválogató, hanem az Isten útját igazán tanítod: kell-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk? |
| 15. | Ő pedig tisztában, lévén azok kétszínűségével, monda nekik: Mit kísértgettek engem? Adjatok ide egy dénárt, hadd látom. |
| 16. | Azok adtak. És ő azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felírás? Azok felelték: A császáré. |
| 17. | Jézus pedig monda nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. És elcsodálkoztak rajta. |
| 18. | Akkor szaddúceusok mentek oda hozzá, akik azt tanítják, hogy nincsen feltámadás és ezt a kérdést vetették fel neki: |
| 19. | Mester, Mózes megírta nekünk: „Ha valakinek a testvére úgy hal meg, hogy feleséget hagy ugyan hátra, de gyermekeket nem, akkor vegye el annak özvegyét a testvére és támasszon utódot az ő testvérének." |
| 20. | Volt hét testvér s az első megházasodott, de utód nélkül halt el. |
| 21. | A második ekkor elvette az asszonyt s meghalt, de ő sem hagyott hátra utódot. Ugyanúgy a harmadik is. |
| 22. | Az asszonyt így sorba mind a hét elvette, de nem hagytak utódot. Végre mindnyájuk után az asszony is meghalt. |
| 23. | A föltámadáskor tehát, mikor életre kelnek, melyiküké lesz az az asszony? Mert hétnek volt a felesége. |
| 24. | Monda nekik Jézus: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert sem az írásokat, sem az Isten hatalmát nem ismeritek? |
| 25. | Mert mikor majd a halottakból feltámadnak, se nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a mennyei angyalok. |
| 26. | A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, hogyan mondta neki Isten a csipkebokornál: „Én vagyok Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene." |
| 27. | Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek az Istene. Ti tehát nagyon tévelyegtek. |
| 28. | Ekkor egy írástudó ment oda hozzá, aki hallotta az ő vitatkozását, hogy helyesen felelt meg nekik és azt kérdezte tőle: Az összes parancsolatok között melyik az első parancsolat? |
| 29. | Jézus azt felelte, hogy az első ez: „Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr; |
| 30. | szeresd hát a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből." Ez az első parancsolat. |
| 31. | És a második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Ezeknél nagyobb parancsolat nincsen. |
| 32. | És monda neki az írástudó: Helyes, Mester, igazat mondtál, hogy egyetlen ő és rajtakívül más Isten nincsen |
| 33. | és hogy őt szeretni a szívnek teljességével, az értelem teljességével, a léleknek teljességével és erőnk teljességével és úgy szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat, több mint minden égő és füstölő áldozat. |
| 34. | S látván Jézus, hogy értelmesen felelt, monda neki: Te sem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem mert hozzá kérdést intézni. |
| 35. | Mikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: Hogyan mondhatják az írástudók, hogy Krisztus a Dávid fia, |
| 36. | hiszen maga Dávid ezt mondta a Szentlélek által: „Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, mígnem a te ellenségeidet lábaid zsámolyául vetem." |
| 37. | Maga Dávid tehát Urának mondja őt, hogyan lehet akkor a fia? És a nagy sokaság szívesen hallgatta őt. |
| 38. | S tanítása közben ezt mondotta tovább nekik: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú palástokban járni, szeretik, ha az utcákon köszöntgetik őket, |
| 39. | a zsinagógákban az első székekbe, lakomákon a főhelyekre törekesznek; |
| 40. | akik elharácsolják az özvegyek házait és színből hosszúkat imádkoznak. Ezeket szigorú ítélet fogja sújtani. |
| 41. | Azután a gyűjtő persellyel szemben ült, le és nézte, amint a nép a perselybe veti a pénzt. És sok gazdag sokat dobott bele. |
| 42. | Jött közben egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott bele, ami egy ásznak negyedrésze. |
| 43. | S magához híván tanítványait, monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony, mindazok közt, akik a perselybe adakoztak, a legtöbbet adta. |
| 44. | Mert valamennyien a fölöslegükből adtak, ez azonban a maga szegénységéből mindenét odaadta, amije volt: az egész vagyonát. |