| 1. | Két nap múlva már a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe következett. És a papifejedelmek meg az írástudók azon tanakodtak, hogyan keríthetnék őt valami cselvetéssel hatalmukba, hogy megéljék. |
| 2. | De ezt mondták: Ne az ünnep alatt, nehogy a népzendülés támadjon. |
| 3. | Mikor Bethániában, a poklos Simon házában asztalnál ült, egy asszony ment oda hozzá valódi nárdusból készült drágakenettel teli alabástrom edénnyel a kezében és az alabástrom edényt feltörvén, - a kenetet Jézus fejére öntötte. |
| 4. | Akadtak pedig, akik magukban méltatlankodva így szóltak: Mire való a drágakenetnek ez a pazarlása? |
| 5. | Hiszen ezt a kenetet el lehetett volna adni háromszáz dénáron felül is és a szegényeknek juttatni. És korholták az asszonyt. |
| 6. | De Jézus ezt monda: Hagyjatok békét neki, miért bántjátok őt? Jó dolgot mívelt ő énvelem. |
| 7. | Mert szegények mindig lesznek veletek és amikor akartok, jót tehettek azokkal, de én nem leszek mindig veletek. |
| 8. | Ő amit tehetett, azt mívelte: előre megkente az én testemet a temetésre. |
| 9. | Bizony mondom nektek, bárhol az egész világon hirdetni fogják az evangéliumot, ezt az ő tettét is hirdetni fogják az ő emlékezetére. |
| 10. | Ezután a tizenkettő egyike, Iskariótes Júdás, elment a papifejedelmekhez, hogy őt elárulja. |
| 11. | Mikor azok ezt meghallották, megörültek és pénzt ígértek neki. Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. |
| 12. | A kovásztalan kenyerek első napján, amelyen a páskabárányt leölni szokták, azt mondták neki a tanítványai: hol akarod, hogy elmenvén, elkészítsük neked a páskavacsorát, hogy elkölthesd azt? |
| 13. | És elküldte két tanítványát, mondván nekik: Menjetek be a városba és találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz, menjetek utána |
| 14. | és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a hely, ahol tanítványaimmal együtt a páskavacsorát elkelthetem? |
| 15. | Majd mutat egy már teljesen elkészített tágas termet, ott terítsetek nekünk. |
| 16. | A tanítványok elindultak, bementek a városba s úgy találtak mindent, amint megmondotta nekik és elkészítették a páskát. |
| 17. | Mikor beesteledett, elment oda a tizenkettővel. |
| 18. | Miközben az asztalnál ültek és étkeztek, monda Jézus: Bizony mondom nektek, hogy tiközűletek egy, aki velem együtt eszik, elárul engemet. |
| 19. | Azok erre nagyon elszomorodtak s egymásután mondogatták neki: Csak nem én? És a másik is: Csak nem én? |
| 20. | Ő pedig monda nekik: A tizenkettő egyike az, az, aki velem együtt márt a tálba. |
| 21. | Az Emberfia elköltözik ügy art e világból, amint meg vagyon írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja, jobb lett volna annak az embernek meg sem születnie! |
| 22. | Mialatt ettek, kezébe vévén a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik, mondván: Vegyétek, ez az én testem. |
| 23. | Azután vévén a poharat, megáldotta, odanyújtotta nekik és mindegyikök ivott belőle. |
| 24. | És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, mely sokakért kiontatik. |
| 25. | Bizony mondom nektek, nem iszom már többé a szőlőtőke terméséből egészen ama napig, amelyen újat iszom majd az Isten országában. |
| 26. | Miután Istent dicsőítő éneket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére. |
| 27. | És monda nekik Jézus: Ezen az éjszakán valamennyien megbotránkoztok énbennem, mert meg vagyon írva: „Megverem a pásztort és elszélednek a juhok". |
| 28. | Feltámadásom után azonban előttetek megyek Galileába. |
| 29. | Péter pedig monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem! |
| 30. | S monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz engemet. |
| 31. | Az pedig annál inkább erősködött mondván; Ha meg kell is veled halnom, mégsem tagadlak meg tégedet! Ugyanígy szóltak valamennyien. |
| 32. | Ezután bementek a Getsemáné nevű kertbe és ezt monda tanítványainak: Öljetek le itt, míg én imádkozom. |
| 33. | S magához vette Pétert, Jakabot és Jánost és reszketni és gyötrődni kezdett. |
| 34. | S monda nekik: Halálosan szomorú az én lelkem, maradjatok itt és vigyázzatok. |
| 35. | S kissé előbbre menvén, a földre borúit és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. |
| 36. | És monda: Abba, azaz Atyám, neked minden lehetséges, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te! |
| 37. | S mikor visszatért hozzájuk, alva találta őket és monda Péternek: Simon, te alszol? Hát nem tudsz egy órácskát ébren maradni? |
| 38. | Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtelen! |
| 39. | S megint elmenvén, ugyanazon módon imádkozott. |
| 40. | S mikor visszatért, ismét alva találta őket, mert igen nehezek voltak a szemeik és nem tudták, hogy mit feleljenek neki. |
| 41. | S mikor harmadszor is elment, ezt monda nekik: Aludjatok most már és nyugodjatok; vége, itt az óra: íme az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. |
| 42. | Keljetek fel, menjünk, íme megérkezett, aki engem elárul. |
| 43. | S nyomban, még beszédje közben, odaérkezett Júdás Iskariótes, a tizenkettő egyike és vele a papifejedelmektől, írástudóktól és vénektől küldött nagy csapat fegyverekkel és botokkal. |
| 44. | Az áruló pedig jelt adott nekik mondván: Akit megcsókolok, az ő, azt fogjátok meg és vigyétek el biztos kísérettel. |
| 45. | S megérkezvén, tüstént odalépett hozzá, mondván: Mesterem, Mesterem! És megcsókolta. |
| 46. | Azok pedig rávetették a kezeiket és megragadták őt. |
| 47. | Erre a mellette állók egyike kirántotta szablyáját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta a fülét. |
| 48. | Jézus pedig így szólt a csapathoz: Mint valami rablóra, úgy törtetek rám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engemet, |
| 49. | holott naponként köztetek ültem a templomban, tanítván és nem fogtatok meg engemet De az írásoknak be kellett teljesedniök. |
| 50. | Akkor mindnyájan otthagyták őt és elfutottak. |
| 51. | Csak egy ifjú ment utána egy szál ingben s őt is megragadták, |
| 52. | mire az otthagyva az ingét, meztelenül futott el tőlük. |
| 53. | És elvitték Jézust a főpaphoz, akinél már összegyülekeztek volt az összes papifejedelmek, vének és írástudók. |
| 54. | És Péter távolról utána ment egészen a főpap udvarába és leült a szolgák közé, hogy melegedjék a tűznél. |
| 55. | A papifejedelmek pedig és az egész főpapi tanács tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt, de nem találtak. |
| 56. | Mert sokan tettek ugyan ellene hamis tanúságot, de vallomásaik nem voltak megegyezőek. |
| 57. | Akadtak, akik ezt a hamis tanúságot tették ellene: |
| 58. | Mi hallottuk, mikor ez azt mondta: Lerontom ezt a kézzel csinált templomot és három nap alatt kézzel nem csinált másikat építek fel. |
| 59. | De ebben sem volt egybevágó az ő tanúságuk. |
| 60. | Akkor a főpap kiállott a középre és megkérdezte Jézust mondván: Mit sem felelsz arra, amivel ezek téged vádolnak? |
| 61. | Ő pedig hallgatott és semmit sem felelt. Ismételten azt kérdezte tőle a főpap: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Istennek Fia? |
| 62. | Jézus pedig monda: Én vagyok és majdan meglátjátok az Emberfiát ülni a Mindenható jobbján és eljönni az égnek felhőin! |
| 63. | A főpap ekkor megszaggatván ruháját, így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? |
| 64. | Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig egyhangúlag úgy ítéltek, hogy méltó a halálra. |
| 65. | És kezdték őt leköpdösni, arcát eltakarva fejbeverni és mondogatták: Prófétálj! A szolgák meg arculverték őt. |
| 66. | Ezalatt Péter lent az udvarban tartózkodott és a főpapnak egyik szolgálóleánya arra menet |
| 67. | meglátván a tűznél melegedő Pétert, rátekintett és ezt monda neki: Te is a názáreti Jézussal voltál! |
| 68. | Ő pedig tagadta, mondván: Nem ismerem őt, nem is értem, mit beszélsz! És kiment a tornácra és megszólalt a kakas. |
| 69. | A szolgáló, amint őt ismét meglátta, az ott állóknak kezdte mondogatni: Ez is azok közül való! |
| 70. | Ő pedig ismételten tagadta. Kis-vártatva az ott álldogálók mondták Péternek: Bizony te is közűlök való vagy, hiszen galileai vagy, a beszéded is erre vall! |
| 71. | Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett, hogy nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek! |
| 72. | És tüstént másodszor is megszólalt a kakas. Ekkor eszébe jutott Péternek a beszéd, hogyan mondta neki Jézus, hogy: Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engemet. És sírva fakadt. |