| 1. | A papifejedelmek a vénekkel, írástudókkal és az egész főpapi tanáccsal egyetemben mindjárt korán reggel tanácsot tartottak és Jézust megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. |
| 2. | S Pilátus megkérdezte őt: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig feleié neki: Te mondod. |
| 3. | És a papifejedelmek sok vádat emeltek ellene. |
| 4. | Pilátus erre ismét megkérdezte őt: Semmit sem felelsz-e? íme mennyi váddal illetnek! |
| 5. | Jézus azonban nem felelt, úgy hogy Pilátus nagyon csodálkozott. |
| 6. | Ünnep alkalmával egy rabot szokott nekik szabadon bocsátani, akit kívántak. |
| 7. | Volt pedig akkor egy Barabbás nevű foglya, akit azokkal a lázadókkal együtt fogtak el, akik a lázadás alkalmával embert is öltek. |
| 8. | Az összeverődött néptömeg egyre kiáltozva sürgette, hogy Pilátus tegyen eleget az ünnepi szokásnak. |
| 9. | Pilátus ekkor azt kérdezte: Kívánjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát? |
| 10. | Tudta ugyanis már ekkor, hogy a papifejedelmek csak irigységből adták őt kezébe. |
| 11. | A papifejedelmek azonban felbujtották a népet, hogy inkább Barabbás elbocsátását kívánja. |
| 12. | Pilátus ekkor újra azt kérdezte tőlük: Mit akartok hát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok? |
| 13. | Azok pedig újra meg újra azt kiáltozták: Feszítsd meg őt! |
| 14. | Pilátus ekkor azt kérdezte: De hát mi rosszat tett? Azok azonban csak annál inkább kiáltozták: Feszítsd meg őt! |
| 15. | Pilátus tehát, kedvében akarván járni a népnek, elbocsátotta Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, átadta, hogy feszítsék meg. |
| 16. | Ekkor a katonák bevitték Jézust a palota udvarára, az őrhelyre és odacsődítették az egész őrséget. |
| 17. | Bíborpalástot adtak rá és tövisből font koronát tettek a fejére. |
| 18. | S kezdték őt köszöntgetni: Üdvözlégy, zsidóknak királya! |
| 19. | S nádszállal verték a fejét, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte. |
| 20. | Mikor így már elég gúnyt űztek vele, levették róla a bíborpalástot és a saját felsőruháit adták rá s elvitték, hogy megfeszítsék őt. |
| 21. | És egy éppen a mezőről jövő embert, cirénei Simont, Alexandernek és Rúfusznak az atyját kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. |
| 22. | És kivittek őt a Golgotára, ami azt jelenti: Koponyahegy. |
| 23. | És mirhával kevert bort adtak innia, de nem fogadta el. |
| 24. | Miután pedig megfeszítették, megosztották a ruháit, sorsot vetvén arra, hogy melyik kié legyen. |
| 25. | Kilenc óra volt, mikor megfeszítették. |
| 26. | Feje fölé pedig odatették halálának okául ezt a felírást: A zsidók királya. |
| 27. | Vele együtt két latort is megfeszítettek, egyiket a jobb, másikat a balkeze felől. |
| 28. | Így teljesedett be az írásnak ez a mondása: „A latrok közé számíttatott." |
| 29. | Akik pedig arra jártak, szidalmazták őt és fejőket csóválgatva mondták: Ej, ej! Te, aki lerontod a templomot és harmadnapra felépíted azt, |
| 30. | szabadítsd ki magadat és szállj le a keresztfáról! |
| 31. | Ugyanígy gúnyolódtak a papifejedelmek is az írástudókkal együtt, mondván: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. |
| 32. | Aki Krisztus, aki Izrael királya, szálljon le most a keresztfáról, hadd lássuk és higyjünk benne! A vele együtt megfeszített latrok is gúnyolták őt. |
| 33. | Déli tizenkét órától fogva pedig egészen három óráig sötétség borúit az egész vidékre. |
| 34. | És három órakor, Jézus nagy fennszóval felkiáltott mondván: „Élői, Élői, láma sabaktáni", ami azt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? |
| 35. | És az ott állók némelyike ezt hallván, monda: Lám, illést hívja! |
| 36. | Egyikük pedig odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, nádszálra tűzte és inni adott neki mondván: Várjatok, meglátjuk, eljön-e Illés, hogy őt levegye? |
| 37. | Jézus pedig nagy hangon felkiáltván, kiadta lelkét. |
| 38. | Ekkor a templom kárpitja felülről le egész az aljáig kettéhasadt. |
| 39. | Mikor pedig a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan adta ki a lelkét, azt monda: Csakugyan az Isten fia volt ez az ember! |
| 40. | Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték az egész dolgot. Köztük volt Mária Magdolna, továbbá Mária, az ifjabb Jakabnak és Jósénak anyja és Salóme, |
| 41. | akik akkor is velejártak és szolgáltak neki, mikor Galileában tartózkodott, és mások is többen, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. |
| 42. | Estefelé azután, mivelhogy ez a nap a készülődés napja, vagyis az ünnepelőtti nap volt, |
| 43. | eljőve arimathiai József, egy tekintélyes tanácsbeli ember, aki maga is várta az Isten országát és bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. |
| 44. | Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt s behívatta a századost, hogy megkérdezze, régen halt-e meg? |
| 45. | S miután ezt a századostól megtudta, kiszolgáltatta Jézus holttestét Józsefnek. |
| 46. | Akkor az gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztfáról, gyolcsba takargatta és elhelyezte egy sziklába vájt sírboltba és a sírbolt szájára követ hengerített. |
| 47. | Mária Magdolna pedig és Mária, a Jósé anyja, megfigyelték, hogy hova helyezték őt el. |