| 1. | Néhány nap múlva megint Kapernaumba ment és elterjedt a híre, hogy otthon van. |
| 2. | És hamarosan olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely és hirdette nekik az Igét. |
| 3. | És egy gutaütött embert ágyon hozó négy ember jött hozzá. |
| 4. | Mivel pedig a tömeg miatt nem tudtak közelébe jutni, megbontották annak a háznak a tetejét, amelyben tartózkodott és a résen át leeresztették az ágyat, amelyben a gutaütött feküdt. |
| 5. | Látván pedig Jézus az ő hitüket, monda a gutaütöttnek: Fiam, meg vannak bocsátva a te bűneid. |
| 6. | Az ott ülő írástudók közül pedig némelyek így okoskodtak magukban: |
| 7. | Hogy beszélhet ez így? Istent káromolja! Mert kicsoda bocsáthat meg bűnöket az Istenen kívül? |
| 8. | Jézus mindjárt tudta, hogy ilyesmit gondolnak magukban, azért monda nekik: Mit forgatjátok ezeket a ti elmétekben? |
| 9. | Avagy mi könnyebb, azt mondani a gutaütöttnek: Meg vannak bocsátva a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, vedd a te ágyadat és járj? |
| 10. | Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön a bűnök megbocsátására, monda a gutaütöttnek: |
| 11. | Mondom neked, kelj fel, vedd a te ágyadat és eredj haza! |
| 12. | És az felkelt, felkapta az ágyat és mindnyájuk szemeláttára kiment, úgy hogy mindenki csak bámult és az Istent dicsőítve így szóltak: Ilyet még sohasem láttunk! |
| 13. | Azután ismét kiment a tengerpartra és az egész sokaság odatódult hozzá és ő tanította őket. |
| 14. | Eltávozván onnét, meglátta Alfeus fiát, Lévit a vámszedőhelyen ülve és monda neki: Kövess engemet! És az fölkelvén, követte őt. |
| 15. | És lőn, hogy mikor annak házában asztalhoz ült, sok vámszedő és bűnös is letelepedett Jézussal és tanítványaival. Mert sokan voltak és követték őt az írástudók és farizeusok közül is. |
| 16. | S mikor ezek azt látták, hogy a bűnösökkel és a vámszedőkkel együtt étkezik, azt mondták tanítványainak: Hogy van az, hogy ő együtt eszik és iszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel? |
| 17. | Mikor ezt Jézus meghallotta, monda nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam. |
| 18. | János tanítványai és a farizeusok böjtöli szoktak. Odajöttek azért hozzá és azt mondták neki: Hogyan van az, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? |
| 19. | Monda nekik Jézus: Avagy böjtölhet-e a násznép addig, míg velük van a vőlegény? Bizony, míg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. |
| 20. | Eljön azonban az az idő, mikor elviszik tőlük a vőlegényt s akkor majd böjtölnek. |
| 21. | Senki sem vet pedig új posztóból való foltot ócska ruhára, s ha mégis vet a folt tovább szakítja azt, az új a régit és nagyobb lesz a szakadás. |
| 22. | És senki sem tölt új bort ócska tömlőkbe, s ha mégis tölt, a bor szétveti a tömlőket és kifolyik, a tömlők meg elpusztulnak. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni. |
| 23. | És lőn, hogy szombatnapon a kalászos mezőn ment át és tanítványai menetközben a kalászokat kezdték szaggatni. |
| 24. | És a farizeusok azt mondták neki: Látod, hogy olyant tesznek szombatnapon, amit nem szabad? |
| 25. | És ő monda nekik: Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, mikor szükséget látott s megéhezett ő is, meg az emberei is? |
| 26. | Hogyan ment be az Isten házába Abiatár főpap idejében és ette meg az oltári kenyereket, amiket csak a papoknak szabad elfogyasztani és még az embereinek is adott belőlük? |
| 27. | S monda nekik: A szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért. |
| 28. | Ilyen módon az Emberfia a szombatnak is ura. |