| 1. | Azután megint a zsinagógába ment és volt ott egy elszáradt kezű ember. |
| 2. | És hogy bevádolhassák őt, lesték, hogy meggyógyítja-e azt szombatnapon? |
| 3. | Azt mondja az elszáradt kezű embernek: Állj a középre! |
| 4. | Azoknak meg így szólt: Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy életet kioltani? Azok pedig hallgattak. |
| 5. | S haragosan végignézett rajtuk és a szívük keménysége miatt elszomorodván, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta és a keze ép lett. |
| 6. | És a farizeusok tüstént kimentek Heródes embereivel tanácskozni, hogy hogyan pusztítsák őt el. |
| 7. | Jézus ezután tanítványaival félrevonult a tenger mellé és nagy sokaság követte őt Galileából és Júdeából. |
| 8. | Sőt Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidon vidékéről is tömegesen keresték fel, mikor tetteinek hírét meghallották. |
| 9. | Ezért utasította tanítványait, hogy tartsanak készen számára a sokaság miatt egy dereglyét, hogy ne szorongassák őt. |
| 10. | Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, mind hozzátolakodtak, hogy legalább megérintsék őt. |
| 11. | A tisztátalan lelkek pedig, mikor őt meglátták, leborultak előtte és kiáltozni kezdtek: Te vagy az Istennek Fia |
| 12. | És lelkűkre kötötte, hogy ne terjesszék az Ő hírét. |
| 13. | Azután felment a hegyre és egyeseket magához szólított és azok odamentek hozzá. |
| 14. | És kirendelt tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket prédikálni, |
| 15. | és hogy hatalmuk is legyen a betegségek gyógyítására és a gonoszlelkek kiűzésére. |
| 16. | Kirendelte a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta |
| 17. | továbbá Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanergész nevet adta, ami azt jelenti: Mennydörgés fiai. |
| 18. | Továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust, a vakbuzgó Simont, |
| 19. | és a Kariótból való Júdást, aki őt elárulta. |
| 20. | Azután hazamentek. És megint összeverődött a tömeg annyira, hogy kenyérevéshez sem juthattak. |
| 21. | És a hozzátartozói ennek hallatára kimentek, hogy elvigyék őt, mert azt beszélték, hogy nincs magánál. |
| 22. | A Jeruzsálemből lerándult írástudók pedig ezt mondták: Belzebub van vele, és hogy a gonoszlelkek fejedelmével űzi ki a gonoszlelkeket. |
| 23. | És ő magához intvén őket, példázatban monda nekik: Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt! |
| 24. | Ha valamely ország önmagával meghasonlik, nem maradhat fenn az az ország. |
| 25. | Hasonlóképpen, ha egy ház meghasonlik Önmagával, nem maradhat fenn az a ház. |
| 26. | És ha a sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. |
| 27. | Senki sem bírja az erős ember felszerelését elrabolni, betörvén annak a házába, ha csak azt az erős embert előbb meg nem kötözi és azután nem fosztja ki a házát. |
| 28. | Bizony mondom nektek, hogy minden bűn meg-bocsáttatik az embereknek és minden káromlás, amit kiejtenek, |
| 29. | aki azonban a Szentlelket káromolja, soha nem nyer bocsánatot, hanem örökkévaló bűnbe esett. |
| 30. | Mivelhogy azt mondták: Tisztátalan lélek van ő benne. |
| 31. | Eközben odaérkeztek az ő anyja és testvérei és kívül megállván beüzentek hozzá és kihívatták őt. |
| 32. | A sokaság pedig ott ült körülötte és azt mondták neki: íme, a te anyád, fiútestvéreid és nőtestvéreid odakint keresnek tégedet. |
| 33. | És felelvén nekik, monda: Kicsoda az én anyám vagy az én testvéreim? |
| 34. | s a körülötte ülőkön végigtekintve monda: íme az én anyám és az én testvéreim, |
| 35. | , mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám. |