| 1. |
Ezután megint tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyülekezett köréje, annyira, hogy ő a tengeren lévő hajóba szállt leülni, az egész sokaság pedig a tengerparton a szárazon maradt. |
| 2. |
És tanította őket sok példázatban és tanítása közben ezt mondta nekik: |
| 3. |
Hallgassatok ide: íme a magvető kiment vetni. |
| 4. |
És lőn, hogy vetés közben némelyik mag az útszélre esett s eljöttek a madarak és felkapkodták azt. |
| 5. |
Más meg a köves helyre esett, ahol nem volt elegendő földje és hamarosan kihajtott, mivelhogy nem volt mélyen a földben, |
| 6. |
de mikor a nap delelőre hágott, kiégett és mivel nem volt gyökere, elszáradt. |
| 7. |
Ismét más mag a tövisesbe hullott s mikor a tövisek felnövekedtek, elnyomták azt és nem hozott termést. |
| 8. |
Ismét más mag a jó földbe hullott és mikor felnőtt és kifejlett, termést hozott, ki harminc, ki hatvan, ki meg száz annyit. |
| 9. |
És monda: Akinek van füle a hallásra, hallja meg. |
| 10. |
S mikor magára maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázat felől. |
| 11. |
És monda azoknak: Nektek megadatott az Isten országa titkának a megértése, a kívül levőknek pedig minden példázatokban történik, |
| 12. |
hogy „nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek valaha és megbocsáttassanak az ő bűneik". |
| 13. |
És monda nekik: Ha nem értitek ezt a példázatot, hogyan fogjátok majd megérteni a többit? |
| 14. |
A magvető az igét hinti. |
| 15. |
Az útfélre esett mag azokat jelenti, akik hallják ugyan az igét, de nyomban eljön a sátán és a szívökbe vetett igét kiragadja. |
| 16. |
A köves helyre hullott maghoz pedig azok hasonlítanak, akik, mikor az igét hallják, tüstént örömmel befogadják azt. |
| 17. |
De nincs gyökere bennök, hanem csak ideig-óráig valók, azután, mikor az ige miatt nyomorúság vagy üldözés éri őket, hamarosan hűtlenek lesznek hozzá. |
| 18. |
Ismét mások azok, amelyek a tövises földre hullottak. Ezek azok, akik hallják ugyan az igét, |
| 19. |
, de az élet gondjai, a gazdagság szerelme és más egyéb beléjük évődő vágyak megfojtják az igét és az gyümölcstelen marad. |
| 20. |
A jó földbe esett mag pedig azokat jelenti, akik hallgatják az igét és megtartják azt és teremnek is, ki harminc, ki hatvan, ki száz annyit. |
| 21. |
És monda nekik: Vájjon azért van-e a gyertya, hogy véka alá vagy ágy alá tegyék, s nem azért-e, hogy a gyertyatartóba helyezzék? |
| 22. |
Mert nincs titok, mely ki nem tudódnék, és nem történik semmi sem titkon, hogy napfényre ne jutna. |
| 23. |
Akinek van füle a hallásra, hallja meg. |
| 24. |
És monda nekik: Figyeljétek meg, amit hallotok. Amely mértékkel ti mértek, azzal mérnek majd nektek is, sőt meg is szerzik nektek. |
| 25. |
Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, az is elvétetik tőle, amije van. |
| 26. |
És monda: Úgy van az Isten országával, mini azzal az emberrel, aki magot vet a földbe, |
| 27. |
azután alszik és fölkel éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és felnő, maga se tudja hogyan: |
| 28. |
a föld magától hozza meg a termést, előbb a szárat, azután a kalászt, végre a kalászban a búzát. |
| 29. |
Mikor pedig a termés megérik, nyomban ráeresztik a sarlót, mert megjött az aratás. |
| 30. |
És monda: Mihez hasonlítsuk az Istennek országát, avagy miféle példázatban állítsuk azt elénk? |
| 31. |
Olyan az, mint a mustármag, amely mikor a földbe vetik, a föld összes magvainál kisebb, |
| 32. |
de ha elvetették, felnövekszik és az összes cserjék között a legnagyobb lesz és nagy ágakat hajt annyira, hogy árnyékában az ég madarai fészket rakhatnak. |
| 33. |
Sok ilyen példázatban hirdette még nekik az igét az ő értelmükhöz mérten, |
| 34. |
példázat nélkül pedig nem beszélt nekik, de tanítványainak külön mindent megmagyarázott. |