| 1. | Azután a tenger túlsó partjára mentek a gadarénusok vidékére. |
| 2. | És mikor a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment a sziklasírokból egy ember, aki tisztátalan lélektől volt megszállva, |
| 3. | s aki sírboltokban tanyázott és láncokkal sem tudta senki megkötözni. |
| 4. | Mert bár sokszor megkötözték már békókkal és láncokkal, a láncokat széttépte és a békókat összetörte, úgy, hogy senki sem tudta megfékezni, |
| 5. | s éjjel nappal szűnetlenül a sírboltokban és a hegyeken bolyongott kiáltozva és önmagát kövekkel vagdosva, |
| 6. | Mikor Jézust messziről meglátta, hozzáfutott, leborult előtte |
| 7. | és nagy hangosan kiáltozva monda: Mi közünk egymáshoz, te Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne kínozz engemet! |
| 8. | Azt mondta ugyanis neki: Te tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből! |
| 9. | És Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? És ő monda: Az én nevem Légió, mert sokan vagyunk. |
| 10. | És nagyon könyörgött, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. |
| 11. | Volt pedig ott a hegyen egy legelésző nagy disznócsorda. |
| 12. | És kérték őt a gonosz-lelkek mondván: Küldj be minket a disznókba, hogy azokba menjünk. |
| 13. | Es megengedte nekik. És a tisztátalan lelkek kimenvén az emberből, bevonultak a disznókba és a csorda, mintegy kétezer darab, a meredekről lerohant a tengerbe és belefulladt. |
| 14. | A kondások pedig elfutottak és hírül adták az esetet a párosban és a tanyákon. És az emberek kimentek megnézni, hogy mi történt. |
| 15. | S mikor Jézushoz értek és látták, hogy az ördöngős, akiben a Légió volt, ott ül, fel van öltözve és eszénél van, nagyon megijedtek. |
| 16. | És a szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt az ördöngőssel, meg a disznókkal. |
| 17. | És kérték őt, hogy menjen el az ő határukból. |
| 18. | Mikor hajóra szállt, arra kérte őt az ördöngős, hogy vigye magával. |
| 19. | De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Eredj haza a tieidhez és mondd el nekik, mit tett veled az Úr s hogyan gyógyított meg tégedet. |
| 20. | És az elment és a Tízvárosban hirdetem kezdte, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus. És mind csodálkoztak. |
| 21. | Mikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy sokaság gyülekezett hozzá és ő a parton maradt. |
| 22. | Odament pedig a zsinagóga egyik elöljárója, Jairusz nevű s mikor őt meglátta, a lábaihoz borult, |
| 23. | és nagyon kérte őt mondván: Az én leányom halálán van, jöjj el és vesd rá a kezeidet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon. |
| 24. | És elindult vele s nagy sokaság tolongott a nyomában, úgy hogy szinte összenyomták. |
| 25. | És egy asszony, aki már tizenkét év óta vérfolyásban sínylődött |
| 26. | és sokat szenvedett a sok orvostól s már mindenét magára költötte, de mind hasztalanul, mert annál rosszabbul lett, |
| 27. | amint Jézusról hallott, a sokaságba vegyült és hátulról megérintette a ruháját. |
| 28. | Mert így gondolkodott: Ha csak a ruháját megérintem is, meggyógyulok. |
| 29. | És vérfolyása azonnal elállt és érezte a testén, hogy megszabadult nyavalyájától. |
| 30. | Jézus is azonnal észrevette magán, hogy erő sugárzott ki belőle, hátrafordult a tömegben, mondván: Ki érintette meg az én ruháimat? |
| 31. | S mondák neki a tanítványok: Látod a hozzád tolongó tömeget és még kérdezed, ki érintett meg engemet? |
| 32. | S körültekintett, hogy meglássa az asszonyt, aki azt cselekedte. |
| 33. | Az asszony pedig tudván, hogy mi történt vele, félt és remegett, odament és leborult előtte és megmondta neki a teljes igazságot. |
| 34. | Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited megtartott tégedet, eredj el békességgel és gyógyulj meg a te nyavalyádból. |
| 35. | Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának emberei odaérkeztek ezzel a hírrel: Leányod meghalt, minek fárasztód még a Mestert, |
| 36. | Jézus pedig, mihelyt ezt a hírt meghallotta, tüstént azt mondta az elöljárónak: Ne félj, csak higyj! |
| 37. | És nem engedte, hogy vele menjen más, csak Péter, Jakab és János, a Jakab testvére. |
| 38. | Mikor a zsinagóga elöljárójának házába érkezett és látta a felfordulást, a sok sírót és jajongót, |
| 39. | bement és ezt mondta nekik: Mit jajongtok és mit sírtok? A leányka nem halt meg, hanem alszik. |
| 40. | És kinevették őt. Ő pedig mindnyájukat kiküldvén, magához vette a leányka apját, anyját, és akik ő vele jöttek és bement oda ahol a leányka feküdt. |
| 41. | S megfogván a leányka kezét, monda neki: Talitha kumi, ami azt jelenti: Leányzó, mondom neked, kelj fel! |
| 42. | És a leányzó tüstént felkelt és járt, mert tizenkét éves volt. És nagy csodálkozás támadt. |
| 43. | És erősen reájuk parancsolt,hogy ezt senki meg ne tudja, és azt mondta, hogy a leányzónak adjanak enni. |