| 1. | Azokban a napokban ismét nagy sokaság vette őt körül, melynek nem lévén ennivalója, magához hívta a tanítványait és monda nekik: |
| 2. | Szánom ezt a sokaságot, mivel már három napja vannak velem és nincs mit enniök. |
| 3. | Ha éhesen bocsátom haza őket, útközben elepednek, mert sokan messze laknak. |
| 4. | S feleiének neki tanítványai: Honnét tudná valaki őket itt, ebben a pusztában, kenyérrel kielégíteni? |
| 5. | Erre megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? És ők mondák: Hét. |
| 6. | Akkor leültette a sokaságot a földre. S vevén a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a nép elé tegyék és ők oda tették. |
| 7. | Volt egy kevés haluk is és miután hálát adott, azt is a nép elé tétette. |
| 8. | Ezután ettek és jóllaktak. És a maradék darabokat összeszedték hét kosárral. |
| 9. | Valának pedig, akik ettek, mintegy négyezeren. Ezután elbocsátotta őket. |
| 10. | Azután nyomban hajóra szállt tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment. |
| 11. | A farizeusok oda is utána mentek és kísértő szándékkal vitatkozni kezdtek vele s égi jelet kívántak tőle. |
| 12. | És ő lelkéből felsóhajtván, monda: Miért kíván ez a nemzedék jelet? Bizony mondom, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. |
| 13. | S otthagyván őket, megint hajóba szállt és átment a túlsó partra. |
| 14. | De elfelejtettek kenyeret vinni és csak egyetlen kenyerök volt velük a hajóban. |
| 15. | És ő intette őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától, meg a Heródes kovászától. |
| 16. | És ők tanakodtak egymás közt, mondván: Hiszen nincs is kenyerünk! |
| 17. | Jézus észrevette ezt és monda nekik: Mit tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Hát még most sem tértek észre és nem értitek a dolgot? Még most sem fogékony a ti szívetek? |
| 18. | Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok és nem emlékeztek? |
| 19. | Mikor az öt kenyeret megtörtem az ötezer számára, hány kosarat töltöttetek meg maradék darabokkal? Mondának neki: Tizenkettőt. |
| 20. | Mikor pedig a hét kenyeret a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradék darabokkal? Ők pedig mondák: Hetet. |
| 21. | Erre azt monda nekik: És még mindig nem értitek a dolgot? |
| 22. | Ezután Betsaidába érkeztek. És ott egy vakot Vittek hozzá, kérvén őt, hogy megillesse. |
| 23. | És ő megfogván a vak kezét, kivezette őt a faluból és a szemét nyálával megkenvén, rátette a kezét és megkérdezte, hogy lát-e? |
| 24. | És az felpillantva monda: Látóira az embereket, mint valami járkáló fákat. |
| 25. | Azután megint rátette a kezeit annak a szemeire és erősért ránézett és felnyitotta. Erre a vak mindent tisztán látott. |
| 26. | És hazaküldte őt, mondván: Be ne menj a faluba és senkinek se szólj semmit. |
| 27. | Ezután Jézus tanítványaival Cézárea Filippi falvaiba ment és útközben megkérdezte tanítványait: Kinek mondanak engem az emberek? |
| 28. | Azok pedig felelék: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, mások meg a próféták egyikének. |
| 29. | Akkor azt kérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engemet? Erre Péter azt felelte: Te vagy a Krisztus. |
| 30. | És meghagyta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla. |
| 31. | És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, gyalázatot tűrnie a vénektől, papifejedelmektől és az írástudóktól, megölettetnie és harmadnapra feltámadnia. |
| 32. | Mindezt világosan mondotta, mire Péter félrevonta őt, szemrehányást tett neki. |
| 33. | Ő pedig hátrafordult és látván tanítványait, megdorgálta Pétert, mondván: Távozz tőlem sátán, nem az Istennek, hanem az embereknek dolgain jár az eszed. |
| 34. | Akkor magához intvén a sokaságot tanítványaival együtt, ezt monda nekik: Aki engemet követni akar, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engemet. |
| 35. | Mert aki az életét meg akarja menteni, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét én értem és az evangéliumért, megmenti azt. |
| 36. | Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? |
| 37. | Avagy micsoda váltságot adhat bárki is a maga lelkéért? |
| 38. | Aki azért engemet és az én beszédeimet e romlott és bűnös nemzedék közepette szégyelli, az Emberfia is szégyelli azt majd, mikor Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal eljövend. |