| 1. | És monda nekik: Bizony mondom nektek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem kóstolják meg a halált addig, míg meg nem látják eljönni nagy hatalommal az Isten országát. |
| 2. | Hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost s felvitte őket magukat egy magas hegyre és elváltozott előttük. |
| 3. | A ruhája hófehéren ragyogott, amilyenre földi kallós fehéríteni nem képes. |
| 4. | És megjelent nekik Illés Mózessel együtt és beszélgettek Jézussal. |
| 5. | S felelvén Péter, monda Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni, készítsünk három sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. |
| 6. | Nem tudta ugyanis, mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket. |
| 7. | Ezután felhő támadt, mely őket beborította és a felhőből ez a szózat hallatszott: Ez az én szeretett fiam, ő reá hallgassatok. |
| 8. | S mikor hirtelen körülnéztek, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. |
| 9. | A hegyről lementükben rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják el, amit láttak, csak majd ha az Emberfia a halottakból feltámadt. |
| 10. | És meg is jegyezték ezt a mondást, maguk között vitatkozván, hogy mi az a halottakból való feltámadás? |
| 11. | S megkérdezték őt: Miért mondják azt a farizeusok és,az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? |
| 12. | És ő ezt felelte nekik: Illés csakugyan eljön, előbb, hogy mindent helyreállítson, de hogy szól az írás az Emberfiáról? Hogy sokat kell szenvednie és meggyaláztatnia. |
| 13. | De mondom nektek, hogy Illés eljött, és önkényesen bántak vele, amint meg volt írva felőle. |
| 14. | Mikor pedig visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy sokaság van körülöttük és írástudók vitatkoznak velük. |
| 15. | S amint a sokaság őt megpillantotta, tüstént magából kikelve eleibe futott és köszöntötte őt. |
| 16. | És ő megkérdezte az írástudókat: Min vitatkoztok velük? |
| 17. | Erre a sokaságból egy ember így felelt: Mester, elhoztam tehozzád az én fiamat, akiben néma ördög van |
| 18. | és ahol csak éri, szaggatja, tajtékzik, fogait csikorgatja és sorvasztja. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem bírták. |
| 19. | Ö pedig felelvén, monda: Ó te hitetlen nemzedék, meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek még benneteket? Hozzátok őt ide hozzám! |
| 20. | És hozzávitték. Amint ránézett, tüstént szaggatni kezdte őt a lélek, úgy hogy elterült és tajtékozva fetrengett a földön. |
| 21. | Ekkor megkérdezte az atyját: Mióta van neki,ez a baja? Ő pedig monda: Gyermekkorától fogva. |
| 22. | És számtalanszor hol a tűzbe, hol a vízbe dobta, hogy elpusztítsa. De ha tudsz, segíts és könyörülj rajtunk. |
| 23. | Jézus pedig monda néki: Mi, az a: „ha tudsz?" A hívőnek minden lehetséges. |
| 24. | És a gyermek atyja azonnal könnyezve kiáltotta, mondván: Hiszek, segíts az én hitetlenségemen! |
| 25. | Mikor pedig Jézus látta, hogy a tömeg odatolong, rászólt a tisztátalan leiekre: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked, eredj ki belőle és soha többé vissza ne térj bele! |
| 26. | És az kiabálva és a beteget erősen meggyötörve kiment. A fiú ekkor olyan lett, mint a halott, úgy hogy sokan azt hitték, hogy meghalt. |
| 27. | Jézus azonban kézen fogva fölemelte őt és Ő fölállt. |
| 28. | S mikor az is bement a házba, megkérdezték őt a tanítványai bizalmasan: Miért nem bírtuk mi azt kiűzni? |
| 29. | S monda nekik: Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak egyedül imádsággal és böjtöléssel. |
| 30. | Ezután eltávozván onnét, átmentek Galileán, de nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. |
| 31. | Mert tanítgatta tanítványait és monda nekik: Az Emberfiát emberek kezére adják és megölik őt, de halála után harmadnap feltámad. |
| 32. | Azok azonban nem értették meg szavait, de nem merték őt megkérdezni. |
| 33. | Mikor azután Kapernaumba érkeztek és otthon tartózkodtak, megkérdezte őket: Miről vitatkoztatok útközben? |
| 34. | Azok pedig hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak, hogy kicsoda nagyobb. |
| 35. | És leülvén, magához szólította a tizenkettőt és monda nekik: Aki első akar lenni, legyen mindnyájatok közt utolsó és mindeniteknek szolgája. |
| 36. | És kézen fogván egy kis gyermeket, odaállította közibük, majd pedig ölébe vévén, azt mondta nekik: |
| 37. | Aki az ilyen kis gyermekek közül csak egyet is befogad az én nevemben, engemet fogad be, aki pedig engemet fogad be, nem engem, hanem azt fogadja be, aki engemet elküldött! |
| 38. | Ekkor János ezt monda neki: Mester, mi láttunk egy embert, aki a te neveddel űzött ki ördögöt, holott nem tartozik hozzánk és megtiltottuk neki. |
| 39. | Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt, mert aki az én nevemmel csodát tesz, az nem mondhat egyúttal rosszat is énrólam. |
| 40. | Mert aki nincs ellenünk, az velünk van. |
| 41. | Mert aki csak egy pohár vizet is ad nektek az én nevemben, azért, hogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, sohasem veszti el a jutalmát. |
| 42. | Aki ellenben az én bennem hívő kicsinyeknek csak egyikét is megbotránkoztatja, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák. |
| 43. | És ha a te kezed megbotránkoztat tégedet, vágd le, mert jobb csonkán menned az életre, mint mindkét kezed birtokában jutni a gyehennába, az olthatatlan tűzre, |
| 44. | ahol a kínnak sohasem lesz vége és a tűz el nem hamvad. |
| 45. | És ha a te lábad megbotránkoztat tégedet, vágd le, mert jobb sántán menned az életre, mint mindkét lábad birtokában vettetni a gyehennába az olthatatlan tűzre, |
| 46. | ahol a kínnak nem lesz vége és a tűz el nem hamvad. |
| 47. | És ha a te szemed botránkoztat meg tégedet, vájd ki, mert jobb félszemmel menned be az Isten országába, mint mindkét szemed birtokában vettetni a tüzes gyehennába, |
| 48. | ahol a kínnak sohasem lesz vége és a tűz el nem hamvad. |
| 49. | Mert mindenki tűzzel tisztíttatik meg és minden áldozat sóval hintetik be. |
| 50. | Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só és legyetek békében egymással. |