| 45. |
És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.
|
| 46. |
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
|
| 47. |
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
|
| 48. |
És látá őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefú vala velük; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva, és el akar vala haladni mellettük.
|
| 49. |
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltának,
|
| 50. |
Mert mindnyájan látják vala őt, és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
|
| 51. |
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
|
| 52. |
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve.
|
| 53. |
És átkelve, eljutának Genezáret földjére, és kikötének.
|
| 54. |
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
|
| 55. |
És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van.
|
| 56. |
És ahová bemegy vala a falvakba, vagy városokba, vagy majorokba, a betegeket letevék a piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
|