| 1. | Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. |
| 2. | És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken. |
| 3. | Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. |
| 4. | Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe. |
| 5. | Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? |
| 6. | Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. |
| 7. | Felele neki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset. |
| 8. | Monda neki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: |
| 9. | Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek? |
| 10. | Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket! Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. |
| 11. | Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala. |
| 12. | Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen! |
| 13. | Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után. |
| 14. | Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. |