| 18. | És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok, és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? |
| 19. | Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. |
| 20. | És monda nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. |
| 21. | Ő pedig reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják, |
| 22. | Ezt mondván: Szükség az Ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. |
| 23. | Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem. |
| 24. | Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énértem, az megtartja azt. |
| 25. | Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? |
| 26. | Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az Embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval, és a szent angyalokéval. |
| 27. | Mondom pedig nektek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. |
| 1. | Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek, de jaj annak, aki által esnek! |
| 2. | Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. |
| 3. | Őrizzétek meg magatokat; ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg neki! |
| 4. | És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki! |
| 5. | És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! |
| 6. | Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek. |
| 7. | Kicsoda pedig tiközületek az, aki ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? |
| 8. | Sőt, nem ezt mondja-e neki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, és azután egyél és igyál te? |