| 14. | És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengenek vala. |
| 15. | És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén, köszönté őt. |
| 16. | Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? |
| 17. | És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van, |
| 18. | És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. |
| 19. | Ő pedig felelvén neki, monda: Oh, hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám! |
| 20. | És hozzá vivék azt, és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt, és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. |
| 21. | És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. |
| 22. | És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülvén rajtunk. |
| 23. | Jézus pedig monda neki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. |
| 24. | A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek! |
| 25. | Jézus pedig, mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván neki: Te néma és siket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! |
| 26. | És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. |
| 27. | Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé, és az fölkele. |
| 28. | Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? |
| 29. | Ő pedig monda nekik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel. |
| 30. | És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át, és nem akará, hogy valaki megtudja. |
| 31. | Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nekik: Az Embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. |
| 32. | De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. |