| 1. |
Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajon ki nagyobb a mennyeknek országában?
|
| 2. |
És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük állítja vala azt,
|
| 3. |
És monda: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába!
|
| 4. |
Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
|
| 5. |
És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
|
| 6. |
Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék!
|
| 7. |
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.
|
| 8. |
Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól; jobb neked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre!
|
| 9. |
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól; jobb neked fél szemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére!
|
| 10. |
Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.
|
| 11. |
Mert az Embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala.
|
| 12. |
Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon a kilencvenkilen- cet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett?
|
| 13. |
És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom nektek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett.
|
| 14. |
Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
|
| 15. |
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát,
|
| 16. |
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
|
| 17. |
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
|
| 18. |
Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen, és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
|
| 19. |
Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.
|
| 20. |
Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
|