| 17. | És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? |
| 18. | Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. |
| 19. | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy, tiszteljed atyádat és anyádat! |
| 20. | Az pedig felelvén, monda neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. |
| 21. | Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda neki: Egy fogyatkozásod van: eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. |
| 22. | Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan, mert sok jószága vala. |
| 23. | Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! |
| 24. | A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nekik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! |
| 25. | Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
| 26. | Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván maguk között: Kicsoda üdvözülhet tehát? |
| 27. | Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges. |
| 28. | És Péter kezdé mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. |
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, |
| 30. | Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. |
| 31. | Sok elsők pedig lesznek utolsók, és [sok] utolsók elsők. |