| 1. | És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, |
| 2. | És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el, és hozzátok [ide] nekem! |
| 3. | És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. |
| 4. | Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: |
| 5. | Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. |
| 6. | A tanítványok pedig elmenvén, és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nekik, |
| 7. | Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsőruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. |
| 8. | A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra teríté, mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. |
| 9. | Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 10. | És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? |
| 11. | A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. |
| 12. | És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. |
| 13. | És monda nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. |
| 14. | És menének hozzá vakok és sánták a templomban, és meggyógyítá őket. |
| 15. | A főpapok és írástudók pedig látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: hozsánna a Dávid fiának, haragra gerjedének, |
| 16. | És mondának neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nekik: Hallom. Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? |
| 17. | És otthagyván őket, kiméne a városból Betániába, és ott marada éjjel. |
| 18. | Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. |
| 19. | És meglátva egy fügefát az út mellett, odaméne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet, és monda annak: Gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen! És a fügefa azonnal elszárada. |
| 20. | És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? |
| 21. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán [esett], hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, [az is] meglészen! |
| 22. | És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. |
| 23. | És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? |
| 24. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 25. | A János keresztsége honnan vala? Mennyből-e vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha [azt] mondjuk, mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 26. | Ha pedig [azt] mondjuk, emberektől, félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. |
| 27. | És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |