| 1. |
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!
|
| 2. |
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.
|
| 3. |
És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
|
| 4. |
És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.
|
| 5. |
Monda neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat?
|
| 6. |
Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.
|
| 7. |
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
|
| 8. |
Monda neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk!
|
| 9. |
Monda neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
|
| 10. |
Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
|
| 11. |
Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.
|
| 12. |
Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek.
|
| 13. |
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
|
| 14. |
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
|
| 15. |
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok,
|
| 16. |
És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké:
|
| 17. |
Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
|
| 18. |
Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok.
|
| 19. |
Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok.
|
| 20. |
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.
|
| 21. |
Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
|
| 22. |
Monda neki Júdás (nem az iskariótes): Uram, mi dolog, hogy nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
|
| 23. |
Felele Jézus, és monda neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
|
| 24. |
Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
|
| 25. |
Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek valék.
|
| 26. |
Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.
|
| 27. |
Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
|
| 28. |
Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához, mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
|
| 29. |
És most mondtam meg nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor majd meglesz, higgyetek.
|
| 30. |
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen semmije;
|
| 31. |
De hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen.
|