| 36. | Akkor elméne Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom. |
| 37. | És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. |
| 38. | Ekkor monda nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! Maradjatok itt, és vigyázzatok énvelem! |
| 39. | És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te! |
| 40. | Akkor méne a tanítványokhoz, és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem? |
| 41. | Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen. |
| 42. | Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod! |
| 43. | És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket, mert megnehezedtek vala az ő szemeik. |
| 44. | És otthagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. |
| 45. | Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. |
| 46. | Keljetek fel, menjünk! Íme elközelgett, aki engem elárul. |
| 47. | És még mikor beszél vala, íme Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. |
| 48. | Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nekik, mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. |
| 49. | És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy, Mester! És megcsókolá őt. |
| 50. | Jézus pedig monda neki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték, és megfogák őt. |
| 51. | És íme, egyik azok közül, akik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. |
| 52. | Akkor monda neki Jézus: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. |
| 53. | Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy ad-jon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? |
| 54. | De mi módon teljesednének be az Írások, hogy így kell lenni? |
| 55. | Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. |
| 56. | Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának. |
| 57. | Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. |
| 58. | Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig, és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. |
| 59. | A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt, |
| 60. | És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, mégsem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, |
| 61. | Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. |
| 62. | És fölkelvén a főpap, monda neki: Semmit sem felelsz-e? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? |
| 63. | Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda neki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek Fia? |
| 64. | Monda neki Jézus: Te mondád. Sőt, mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. |
| 65. | Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme, most hallottátok az ő káromlását. |
| 66. | Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. |
| 67. | Akkor szemébe köpdösének és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, |
| 68. | Mondván: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged? |
| 69. | Péter pedig kinn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a galileabeli Jézussal valál. |
| 70. | Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. |
| 71. | Mikor pedig kiméne a tornácra, meglátá őt egy másik [szolgálóleány], és monda az ottlevőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. |
| 72. | És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. |
| 73. | Kevés idő múlva pedig az [ott] álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony, te is közülük való vagy, hiszen a te beszéded is elárul téged. |
| 74. | Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. |
| 75. | És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki [ezt] mondotta vala neki: Mielőtt a kakas szólna, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra. |