| 17. | És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak, |
| 18. | Ahol megfeszíték őt, és ővele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust. |
| 19. | Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. |
| 20. | Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül, mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett vala, és héberül, görögül és latinul vala [az] írva. |
| 21. | Mondának azért Pilátusnak a zsidók papi fejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok. |
| 22. | Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam. |
| 23. | A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött. |
| 24. | Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az Írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. |
| 25. | A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [felesége], és Mária Magdaléna. |
| 26. | Jézus azért, mikor látja vala, hogy [ott] áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! |
| 27. | Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. |
| 28. | Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, monda: Szomjúhozom. |
| 29. | Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén [azt], odavivék az ő szájához. |
| 30. | Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. |
| 31. | A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala (mert annak a szombatnak napja nagy [nap] vala), kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait, és vegyék le [őket]. |
| 32. | Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait, és a másikét [is], aki ővele együtt feszíttetett meg. |
| 33. | Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait, |
| 34. | Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki [abból]. |
| 35. | És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága, és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higgyetek. |
| 36. | Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az Írás: Az ő csontja meg ne törettessék. |
| 37. | Másutt ismét így szól az Írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. |
| 38. | Ezek után pedig kéré Pilátust az arimatiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért, és levevé a Jézus testét. |
| 39. | Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. |
| 40. | Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. |
| 41. | Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala. |
| 42. | A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyezteték Jézust. |