| 1. |
A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
|
| 2. |
Futa azért, és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
|
| 3. |
Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
|
| 4. |
Együtt futnak vala pedig mindketten, de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
|
| 5. |
És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők, mindazáltal nem megy vala be.
|
| 6. |
Megjöve azután Simon Péter [is] nyomban utána, és beméne a sírba, és látá, hogy a lepedők ott vannak.
|
| 7. |
És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
|
| 8. |
Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
|
| 9. |
Mert nem tudják vala még az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
|
| 10. |
Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
|
| 11. |
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba,
|
| 12. |
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt vala.
|
| 13. |
És mondának azok neki: Asszony, mit sírsz? Monda nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
|
| 14. |
És mikor ezeket mondotta, hátrafordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
|
| 15. |
Monda neki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
|
| 16. |
Monda neki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda neki: Rabbóni! Ami azt teszi: Mester!
|
| 17. |
Monda neki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
|
| 18. |
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta neki.
|
| 19. |
Mikor azért este vala azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus, és megálla a középen, és monda nekik: Békesség nektek!
|
| 20. |
És ezt mondván, megmutatá nekik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
|
| 21. |
Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
|
| 22. |
És mikor ezt mondta, rájuk lehele, és monda nekik: Vegyetek Szent Lelket!
|
| 23. |
Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
|
| 24. |
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött vala Jézus.
|
| 25. |
Mondának azért neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat! Ő pedig monda nekik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
|
| 26. |
És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség nektek!
|
| 27. |
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő.
|
| 28. |
És felele Tamás, és monda neki: Én Uram és én Istenem!
|
| 29. |
Monda neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem látnak, és hisznek.
|
| 30. |
Sok más jelt is művelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
|
| 31. |
Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az ő nevében.
|