| 1. |
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában,
|
| 2. |
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!
|
| 3. |
Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, [ezt] mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit!
|
| 4. |
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
|
| 5. |
Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem, és az egész Júdea, és a Jordánnak egész környéke,
|
| 6. |
És megkeresztelkednek vala őáltala a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
|
| 7. |
Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek őhozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az [Istennek] elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
|
| 8. |
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket,
|
| 9. |
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
|
| 10. |
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
|
| 11. |
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
|
| 12. |
Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét, és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
|
| 13. |
Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék őáltala.
|
| 14. |
János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz énhozzám?
|
| 15. |
Jézus pedig felelvén, monda neki: Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede neki.
|
| 16. |
És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből, és íme, az egek megnyilatkozának neki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni, mint egy galambot, és őreá szállani.
|
| 17. |
És íme, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.
|