| 1. |
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János
|
| 2. |
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai),
|
| 3. |
Elhagyá Júdeát, és elméne ismét Galileába.
|
| 4. |
Szamarián kell vala pedig általmennie.
|
| 5. |
Megy vala azért Szamariának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
|
| 6. |
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
|
| 7. |
Jöve egy szamariabeli asszony vizet meríteni; monda neki Jézus: Adj innom!
|
| 8. |
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
|
| 9. |
Monda azért neki a szamariai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki szamariai asszony vagyok? Mert a zsidók nem barátkoznak a szamariaiakkal.
|
| 10. |
Felele Jézus, és monda neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.
|
| 11. |
Monda neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
|
| 12. |
Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
|
| 13. |
Felele Jézus és monda neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik,
|
| 14. |
Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.
|
| 15. |
Monda neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni!
|
| 16. |
Monda neki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!
|
| 17. |
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda neki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
|
| 18. |
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
|
| 19. |
Monda neki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
|
| 20. |
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.
|
| 21. |
Monda neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
|
| 22. |
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támadt.
|
| 23. |
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.
|
| 24. |
Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
|
| 25. |
Monda neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nekünk mindent.
|
| 26. |
Monda neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.
|