| 1. |
És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala,
|
| 2. |
És láta két hajót állani a vizen; a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
|
| 3. |
És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől, és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
|
| 4. |
Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!
|
| 5. |
És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit; mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
|
| 6. |
És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be, szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
|
| 7. |
Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. És eljövén, megtölték mind a két hajót annyira, hogy csaknem elsüllyedének.
|
| 8. |
Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert [én] bűnös ember vagyok, Uram!
|
| 9. |
Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak;
|
| 10. |
Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!
|
| 11. |
És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket, és követék őt.
|