| 1. | Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. |
| 2. | És íme, eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. |
| 3. | És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltisztult annak poklossága. |
| 4. | És monda neki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj! Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. |
| 5. | Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, |
| 6. | És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. |
| 7. | És monda neki Jézus: Elmegyek, és meggyógyítom őt. |
| 8. | És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. |
| 9. | Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek, és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. |
| 10. | Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom nektek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. |
| 11. | De mondom nektek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; |
| 12. | Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. |
| 13. | És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint! És meggyógyult annak szolgája abban az órában. |
| 11. | És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba, és az ő tanítványai sokan menének ővele, és nagy sokaság. |
| 12. | Mikor pedig a város kapujához közelített, íme, egy halottat hoznak vala ki, egyetlenegy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból nagy sokaság volt ővele. |
| 13. | És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda neki: Ne sírj! |
| 14. | És odamenvén, illeté a koporsót, a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, neked mondom, kelj föl! |
| 15. | És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának. |
| 16. | És elfogá mindazokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt miköztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. |
| 17. | És kiméne őfelőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba. |
| 36. | Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ővele egyék; annak okáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. |
| 37. | És íme, a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom[szelence drága] kenetet. |
| 38. | És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené [drága] kenettel. |
| 39. | Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. |
| 40. | És felelvén Jézus, monda neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. És az monda: Mester, mondjad! |
| 41. | Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. |
| 42. | És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? |
| 43. | Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És [Jézus] monda neki: Igazán ítéltél. |
| 44. | És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-e ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál, ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. |
| 45. | Engem meg nem csókolál, ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni. |
| 46. | Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat. |
| 47. | Minek okáért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. |
| 48. | És monda annak: Megbocsáttattak neked a te bűneid! |
| 49. | És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? |
| 50. | Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel! |