Online Biblia

Vedd kezedbe a Bibliád!

Olvasási terv: HIT Rádió: Olvassuk együtt egy év alatt a Bibliát!

Igeszakasz: 1. nap / 256. nap

Felolvasó: Tóth Géza

Mózes I. könyve - 1. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.	A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.	És monda Isten: Legyen világosság; és lőn világosság.
4.	És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.
5.	És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának; és lőn este, és lőn reggel, első nap.
6.	És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől.
7.	Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.	És nevezé Isten a mennyezetet égnek; és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.	És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.	És nevezé Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.	Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn.
12.	Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.	És lőn este, és lőn reggel, harmadik nap.
14.	És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek;
15.	És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.	Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.	És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.	És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19.	És lőn este, és lőn reggel, negyedik nap.
20.	És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21.	És teremté Isten a nagy víziállatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22.	És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23.	És lőn este, és lőn reggel, ötödik nap.
24.	Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lőn.
25.	Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.
26.	És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27.	Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.
28.	És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29.	És monda Isten: Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen nektek eledelül.
30.	A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket [adom] eledelül. És úgy lőn.
31.	És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó. És lőn este, és lőn reggel, hatodik nap.

Mózes I. könyve - 2. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2.	Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala.
3.	És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4.	Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5.	Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet művelje;
6.	Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7.	És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8.	És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.
9.	És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest, és eledelre jót, az élet fáját is a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10.	Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére, és onnét elágazik, és négy főágra szakad vala.
11.	Az elsőnek neve Pison, ez az, amely megkerüli Havilah egész földjét, ahol az arany [terem].
12.	És annak a földnek aranya igen jó; ott van a bdelliom és az ónixkő.
13.	A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, amely megkerüli az egész Khús földjét.
14.	És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, amely Asszíria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátesz.
15.	És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.
16.	És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél;
17.	De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.
18.	És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt.
19.	És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20.	És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítőtársat nem talált vala.
21.	Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.
22.	És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
23.	És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test; ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24.	Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
25.	Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyellik vala.

Mózes I. könyve - 3. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.	És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
3.	De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.	És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.	Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.	És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért; szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.	És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei, s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak.
8.	És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.	Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert, és monda neki: Hol vagy?
10.	És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.	És monda ő: Ki mondá neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.	És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nekem arról a fáról, úgy evém.
13.	És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.	És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.	És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.	Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik terajtad.
17.	Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban;
18.	Tövist és bogáncskórót teremjen teneked, s egyed a mezőnek füvét!
19.	Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, s ismét porrá leszel.
20.	Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21.	És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat, és felöltözteté őket.
22.	És monda az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23.	Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala.
24.	És kiűzé az embert, és odahelyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.

Mózes I. könyve - 4. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Azután ismeré Ádám az ő feleségét, Évát, aki fogad vala méhében, és szüli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2.	És ismét szülé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földművelő.
3.	Lőn pedig idő múltával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4.	És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5.	Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede, és fejét lecsüggeszté.
6.	És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra, és miért csüggesztéd le fejedet?
7.	Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8.	És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9.	És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?
10.	Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről.
11.	Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét a te kezedből.
12.	Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked az ő termőerejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13.	Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14.	Íme, elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
15.	És monda neki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál.
16.	És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földjén, Édentől keletre.
17.	És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szülé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
18.	És lett Hánókhnak fia, Irád; és Irád nemzé Mekhujáelt, Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.
19.	Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Cilla.
20.	És szülé Háda Jábált. Ez volt atyjuk a sátorban lakóknak és a barompásztoroknak.
21.	Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve, ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.
22.	Cilla pedig szülé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját, és Tubálkain húgát, Nahamát.
23.	Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh, Háda és Cilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.
24.	Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.
25.	Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szüle neki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond] énnekem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.
26.	Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

Mózes I. könyve - 5. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.
2.	Férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és megáldá őket, és nevezé az ő nevüket Ádámnak, amely napon teremtetének.
3.	Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze [fiat] az ő képére és hasonlatosságára, és nevezé annak nevét Séthnek.
4.	És telének Ádám napjai, minekutána Séthet nemzette, nyolcszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat.
5.	És lőn Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő, és meghala.
6.	Éle pedig Séth százöt esztendőt, és nemzé Énóst.
7.	És éle Séth, minekutána Énóst nemzette, nyolcszázhét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
8.	És lőn Séth egész életének ideje kilencszáztizenkét esztendő, és meghala.
9.	Éle pedig Énós kilencven esztendőt, és nemzé Kénánt.
10.	És éle Énós, minekutána Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
11.	És lőn Énós egész életének ideje kilencszázöt esztendő, és meghala.
12.	Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt.
13.	És éle Kénán, minekutána Mahalálélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
14.	És lőn Kénán egész életének ideje kilencszáztíz esztendő, és meghala.
15.	Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet.
16.	És éle Mahalálél, minekutána Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
17.	És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő, és meghala.
18.	Éle pedig Járed százhatvankét esztendőt, és nemzé Énókot.
19.	És éle Járed, minekutána Énókot nemzette, nyolcszáz esztendőt, és nemze fiakat és leányokat.
20.	És lőn Járed egész életének ideje kilencszázhatvankét esztendő, és meghala.
21.	Éle pedig Énók hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht.
22.	És járt Énók az Istennel, minekutána Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
23.	És lőn Énók egész életének ideje háromszázhatvanöt esztendő.
24.	És mivel Énók Istennel járt vala, eltűnék, mert Isten magához vevé.
25.	Éle pedig Methusélah száznyolcvanhét esztendőt, és nemzé Lámekhet.
26.	És éle Methusélah, minekutána Lámekhet nemzette, hétszáznyolcvankét esztendőt, és nemze fiakat és leányokat.
27.	És lőn Methusélah egész életének ideje kilencszázhatvankilenc esztendő, és meghala.
28.	Éle pedig Lámekh száznyolcvankét esztendőt, és nemze fiat.
29.	És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vigasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.
30.	És éle Lámekh, minekutána Noét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendőt, és nemze fiakat és leányokat.
31.	És lőn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő, és meghala.
32.	És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt

Következő nap