1. | És lőn ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő uruk ellen, az egyiptomi király ellen. |
2. | Megharaguvék azért a fáraó az ő két főemberére, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. |
3. | És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogva vala József. |
4. | A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük, és szolgála nekik. És jó ideig valának fogságban. |
5. | És az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint. |
6. | És beméne hozzájuk József reggel, látá, hogy íme, bánkódnak vala. |
7. | És megkérdé a fáraó főembereit, akik az ő ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orcátok? |
8. | És mondának neki: Álmot láttunk, és nincsen, aki megfejtse azt. És monda nekik József: A megfejtés nem Isten dolga-e? Mondjátok el, kérlek, nekem! |
9. | Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda neki: Álmomban íme, egy szőlőtő vala előttem; |
10. | És a szőlőtőn három szál vessző vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket. |
11. | A fáraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szőlőszemeket, és facsarám a fáraó poharába, és adom vala a poharat a fáraó kezébe. |
12. | És monda neki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap. |
13. | Harmadnap múlva a fáraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a fáraó kezébe az ő poharát az előbbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnoka valál. |
14. | Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor neked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts meg engem e házból. |
15. | Mert lopva hoztak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek. |
16. | És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz vala, és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy íme, három kosár kalács vala fejemen. |
17. | A felső kosárban pedig valának a fáraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemről. |
18. | És felele József, és monda: Ez annak a magyarázata: a három kosár, három nap. |
19. | Harmadnap múlva fejedet véteti a fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat. |
20. | S lőn harmadnapon a fáraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé. |
21. | És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a fáraó kezébe. |
22. | A fősütőmestert pedig felakasztatá, amiképpen magyarázta vala nekik József. |
23. | És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla. |
1. | Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a fáraó álmot láta, s íme, áll vala a folyóvíz mellett. |
2. | És íme, a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. |
3. | S íme, azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és odaállanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján. |
4. | És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a fáraó. |
5. | És elaluvék, és másodszor is álmot láta, és íme, hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. |
6. | És íme, azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala. |
7. | És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a fáraó, és íme, álom [vala]. |
8. | Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért, és egybehívatá Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélé nekik a fáraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a fáraónak. |
9. | Szóla azért a főpohárnok a fáraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. |
10. | A fáraó megharagudott vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. |
11. | És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. |
12. | És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki, és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. |
13. | És lőn, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hivatalomba, amazt pedig felakasztatá. |
14. | Elkülde azért a fáraó, és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a fáraóhoz méne. |
15. | És monda a fáraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. |
16. | És felele József a fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van. |
17. | Monda azért a fáraó Józsefnek: Álmomban íme, állok vala a folyóvíz partján. |
18. | És íme, a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. |
19. | S íme, azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földjén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. |
20. | És elnyelék az ösztövér és rút tehenek az elébbi hét kövér tehenet. |
21. | És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejük oly rút vala, mint azelőtt. És felserkenék. |
22. | És láttam álmomban, és íme, hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. |
23. | És íme, hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után, |
24. | És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem. |
25. | És monda József a fáraónak: A fáraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a fáraónak. |
26. | A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej, az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. |
27. | A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. |
28. | Ez az, amit mondék a fáraónak, [hogy] amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. |
29. | Íme, hét esztendő jő, [és] nagy bőség lesz egész Egyiptomban. |
30. | Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és megemészti az éhség a földet. |
31. | És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz. |
32. | Hogy pedig a fáraó álma kettős, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghezvinni. |
33. | Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé. |
34. | Cselekedje [ezt a] fáraó, és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben; |
35. | És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá élelmül a városokban, és tartsák meg, |
36. | És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt. |
37. | És tetszék e beszéd a fáraónak és minden ő szolgáinak. |
38. | Monda azért a fáraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van? |
39. | És monda a fáraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mindezeket neked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. |
40. | Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá! |
41. | Monda továbbá a fáraó Józsefnek: Íme, fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földjén. |
42. | És levevé a fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcsruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába. |
43. | És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala őelőtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt [fejedelemmé] az egész Egyiptom földjén. |
44. | És monda a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó; de tenálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földjén. |
45. | És nevezé a fáraó József nevét Cafenát-Pahneákhnak, és adá neki feleségül Aszenáthot, Potiferának, On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földjére. |
46. | József pedig harmincesztendős vala, mikor a fáraó előtt, az egyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a fáraó elől, és bejárá az egész Egyiptom földjét. |
47. | És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést. |
48. | És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Egyiptom földjén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levő határ élelmét takarítá be. |
49. | És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala]. |
50. | Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szüle neki Aszenáth, Potiferának, az On papjának leánya. |
51. | És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak, mert [úgymond], elfelejteté énvelem Isten minden én vesződségemet és az én atyámnak egész házát. |
52. | A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak, mivel [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földjén. |
53. | Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely vala Egyiptomnak földjén. |
54. | És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt vala kenyér. |
55. | [De] megéhezék egész Egyiptom földje is, és kenyérért kiált vala a nép a fáraóhoz. Monda pedig a fáraó mind az egyiptombelieknek: Menjetek József- hez, [és] amit mond nektek, azt míveljétek. |
56. | És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földjén. |
57. | És mind az egész föld Egyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön. |
1. | És látá Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra? |
2. | És monda: Íme, hallom hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk, és ne haljunk meg. |
3. | Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni. |
4. | De Benjámint, a József öccsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival, mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. |
5. | Elmenének tehát Izrael fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség vala Kánaán földjén. |
6. | József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borulának őelőtte. |
7. | Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szóla nekik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni. |
8. | Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt. |
9. | És megemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott vala. És monda nekik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. |
10. | És mondának neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. |
11. | Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk, igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid. |
12. | Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. |
13. | [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai Kánaán földjén; és íme, legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg. |
14. | József pedig monda nekik: Úgy van, amint nektek mondám: kémek vagytok. |
15. | Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia. |
16. | Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvéreteket, ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-e, vagy nem. Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok. |
17. | Annak okáért fogságban tartá őket harmadnapig. |
18. | Harmadnap pedig monda nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem. |
19. | Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. |
20. | Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok énhozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. És akképpen cselekedének. |
21. | És mondának egymásnak: Bizony, vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság. |
22. | Rúben pedig felele nekik, mondván: Avagy nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És íme, vérét is keresik rajtunk! |
23. | És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük. |
24. | És elfordula tőlük, és síra. Azután hozzájuk fordula, és szóla nekik, és visszatartá közülük Simeont, és szemük láttára megkötözteté őt. |
25. | És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nekik ennivalót az útra; és így cselekedének velük. |
26. | És felveték gabonájukat szamaraikra, és elmenének onnan. |
27. | És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátá az ő pénzét, hogy íme, zsákja szájában van az. |
28. | És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és íme, zsákomban van. Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk? |
29. | És eljutának atyjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, és mindazt elbeszélék neki, ami velük történt vala, mondván: |
30. | Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nekünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna. |
31. | És mondánk neki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek. |
32. | Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kánaán földjén. |
33. | És monda nekünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el; |
34. | És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom nektek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek. |
35. | És lőn, amint zsákjaikat kiüresíték, íme, az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. Amint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjuk, megfélemlének. |
36. | És monda nekik az ő atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér! |
37. | Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: Az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt neked! Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom neked. |
38. | Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam tiveletek, mert az ő bátyja meghalt, és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba. |