Vedd kezedbe a Bibliád!


Mózes I. könyve - 40. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És lőn ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő uruk ellen, az egyiptomi király ellen.
2. Megharaguvék azért a fáraó az ő két főemberére, a főpohárnokra és a fősütőmesterre.
3. És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.
4. A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük, és szolgála nekik. És jó ideig valának fogságban.
5. És az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint.
6. És beméne hozzájuk József reggel, látá, hogy íme, bánkódnak vala.
7. És megkérdé a fáraó főembereit, akik az ő ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orcátok?
8. És mondának neki: Álmot láttunk, és nincsen, aki megfejtse azt. És monda nekik József: A megfejtés nem Isten dolga-e? Mondjátok el, kérlek, nekem!
9. Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda neki: Álmomban íme, egy szőlőtő vala előttem;
10. És a szőlőtőn három szál vessző vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket.
11. A fáraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szőlőszemeket, és facsarám a fáraó poharába, és adom vala a poharat a fáraó kezébe.
12. És monda neki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap.
13. Harmadnap múlva a fáraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a fáraó kezébe az ő poharát az előbbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnoka valál.
14. Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor neked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts meg engem e házból.
15. Mert lopva hoztak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek.
16. És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz vala, és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy íme, három kosár kalács vala fejemen.
17. A felső kosárban pedig valának a fáraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemről.
18. És felele József, és monda: Ez annak a magyarázata: a három kosár, három nap.
19. Harmadnap múlva fejedet véteti a fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.
20. S lőn harmadnapon a fáraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé.
21. És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a fáraó kezébe.
22. A fősütőmestert pedig felakasztatá, amiképpen magyarázta vala nekik József.
23. És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla.

Mózes I. könyve - 41. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a fáraó álmot láta, s íme, áll vala a folyóvíz mellett.
2. És íme, a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
3. S íme, azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és odaállanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
4. És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a fáraó.
5. És elaluvék, és másodszor is álmot láta, és íme, hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
6. És íme, azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
7. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a fáraó, és íme, álom [vala].
8. Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért, és egybehívatá Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélé nekik a fáraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a fáraónak.
9. Szóla azért a főpohárnok a fáraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.
10. A fáraó megharagudott vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.
11. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
12. És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki, és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.
13. És lőn, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hivatalomba, amazt pedig felakasztatá.
14. Elkülde azért a fáraó, és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a fáraóhoz méne.
15. És monda a fáraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
16. És felele József a fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.
17. Monda azért a fáraó Józsefnek: Álmomban íme, állok vala a folyóvíz partján.
18. És íme, a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
19. S íme, azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földjén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
20. És elnyelék az ösztövér és rút tehenek az elébbi hét kövér tehenet.
21. És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejük oly rút vala, mint azelőtt. És felserkenék.
22. És láttam álmomban, és íme, hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
23. És íme, hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
24. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.
25. És monda József a fáraónak: A fáraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a fáraónak.
26. A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej, az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
27. A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
28. Ez az, amit mondék a fáraónak, [hogy] amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak.
29. Íme, hét esztendő jő, [és] nagy bőség lesz egész Egyiptomban.
30. Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és megemészti az éhség a földet.
31. És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
32. Hogy pedig a fáraó álma kettős, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghezvinni.
33. Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé.
34. Cselekedje [ezt a] fáraó, és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben;
35. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá élelmül a városokban, és tartsák meg,
36. És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
37. És tetszék e beszéd a fáraónak és minden ő szolgáinak.
38. Monda azért a fáraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?
39. És monda a fáraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mindezeket neked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
40. Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá!
41. Monda továbbá a fáraó Józsefnek: Íme, fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földjén.
42. És levevé a fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcsruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába.
43. És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala őelőtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt [fejedelemmé] az egész Egyiptom földjén.
44. És monda a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó; de tenálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földjén.
45. És nevezé a fáraó József nevét Cafenát-Pahneákhnak, és adá neki feleségül Aszenáthot, Potiferának, On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földjére.
46. József pedig harmincesztendős vala, mikor a fáraó előtt, az egyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a fáraó elől, és bejárá az egész Egyiptom földjét.
47. És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.
48. És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Egyiptom földjén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.
49. És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].
50. Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szüle neki Aszenáth, Potiferának, az On papjának leánya.
51. És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak, mert [úgymond], elfelejteté énvelem Isten minden én vesződségemet és az én atyámnak egész házát.
52. A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak, mivel [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földjén.
53. Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely vala Egyiptomnak földjén.
54. És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt vala kenyér.
55. [De] megéhezék egész Egyiptom földje is, és kenyérért kiált vala a nép a fáraóhoz. Monda pedig a fáraó mind az egyiptombelieknek: Menjetek József- hez, [és] amit mond nektek, azt míveljétek.
56. És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földjén.
57. És mind az egész föld Egyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.

Mózes I. könyve - 42. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És látá Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
2. És monda: Íme, hallom hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk, és ne haljunk meg.
3. Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
4. De Benjámint, a József öccsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival, mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5. Elmenének tehát Izrael fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség vala Kánaán földjén.
6. József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borulának őelőtte.
7. Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szóla nekik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.
8. Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
9. És megemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott vala. És monda nekik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
10. És mondának neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11. Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk, igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
12. Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
13. [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai Kánaán földjén; és íme, legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
14. József pedig monda nekik: Úgy van, amint nektek mondám: kémek vagytok.
15. Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
16. Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvéreteket, ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-e, vagy nem. Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok.
17. Annak okáért fogságban tartá őket harmadnapig.
18. Harmadnap pedig monda nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
19. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
20. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok énhozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. És akképpen cselekedének.
21. És mondának egymásnak: Bizony, vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
22. Rúben pedig felele nekik, mondván: Avagy nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És íme, vérét is keresik rajtunk!
23. És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
24. És elfordula tőlük, és síra. Azután hozzájuk fordula, és szóla nekik, és visszatartá közülük Simeont, és szemük láttára megkötözteté őt.
25. És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nekik ennivalót az útra; és így cselekedének velük.
26. És felveték gabonájukat szamaraikra, és elmenének onnan.
27. És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátá az ő pénzét, hogy íme, zsákja szájában van az.
28. És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és íme, zsákomban van. Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
29. És eljutának atyjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, és mindazt elbeszélék neki, ami velük történt vala, mondván:
30. Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nekünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
31. És mondánk neki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.
32. Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kánaán földjén.
33. És monda nekünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
34. És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom nektek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
35. És lőn, amint zsákjaikat kiüresíték, íme, az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. Amint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjuk, megfélemlének.
36. És monda nekik az ő atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér!
37. Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: Az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt neked! Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom neked.
38. Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam tiveletek, mert az ő bátyja meghalt, és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt